Európa egyik legismertebb márkája volt sokáig, 1945-ben alapították

Max Grundig volt a cég alapítója, aki 1908-ban született Nürnbergben. 22 évesen már megnyitja rádió javító üzletét, ami a háborúban főleg a Wehrmacht távközlési berendezéseinek rendberakásával foglalkozik. 1945-ben a háború vége után Németország romokban. Új készüléket senki nem gyárt, de a régiek megjavítására égető szükség van. Nem véletlen tehát, hogy az első két GRUNDIG termék műszer, az egyik egy elektroncső teszter, a másik pedig a  NOVATEST nevezetű vizsgáló műszer. Mindkettőt megtekinthetjük a lenti képen. (Forrás: radiostollenwerk.de)

Az igazi siker 1947-ben indult a Heinzellman rádióval, amit kitt formájában árultak, és otthon lehetett összerakni (lent balra). 15 000 darab fogyott belőle. 1950-ben elkezdik gyártani a GRUNDIG 380 W modellt, amibe már FM sávot is beépítettek. (lent jobbra).

A háború utáni "gazdasági csodának" köszönhetően az autók száma a német utakon megtöbbszöröződik. Az autóban igénylik a zenét és más műsorokat, ezért a Grundig elkészíti az Autosuper 248 autórádiót (lenti képen baloldalon).

1952 December 25.-én elindult az első TV adás Németországban. Elkezdődik a televíziók sorozatgyártása. A Grundig hosszú fejlesztő munka után bemutatta az FS080 készüléket. Ebben az évben készült el az első hordozható magnó is, a Reporter 500L (lent jobbra). Fontos a televíziózás, de a legtöbb készülék még nagyon drága, általában 1.000 márka felett van. A Grundig Television Receiver 210 az első, amit 998 márkáért kínálnak (középen). A jellemző képméret 14 coll. Piacra dobják a Heinzelmann 1 órás rádiót is ebben az évben konyhai használatra. Időzítővel, és különböző készülék csatlakoztatási lehetőségekkel kínálták. Ez a hálószobai ébresztőórák előfutárának tekinthető.

A GRUNDIG fejlesztette ki a világ első diktafon készülékét 1954-ben, ez volt a Stenorette, amit a lenti képen bal oldalon láthatunk. Maximális felvételi ideje 30 perc. Egy hordozható fél professzionális mangó is készült,  TK919 típusjelzéssel. Az ára 1.125 márka volt. 1955-ben a Music Cabinet 7080W/3 D (középen) jött ki az 50-es évek stílusában. A két nyitható ajtó mögött volt a készülék minden eleme.

1956-tól indul a hordozható rádiók korszaka. A Transistor-Boy L a legismertebb, ez három sávot képes venni, de csak a végerősítője tranzisztoros. A VHF-Concert-Boy 56 csak az URH frekvenciát veszi, de egy elegáns dobozt kap, redőnyös kialakítással (lent jobbra). A Concert Rádió 5080 már 5 sávos equalizerrel és vizuális kijelzővel rendelkezik.

1957-ben a Grundig többségi tulajdonos lesz a Triumph és az Adler írógépgyárban. A legnagyobb szalagos magnógyárat átadják Bayreuth -ban. A fő fejlesztés ezekben az időkben a hangminőség javítására irányul. Az év slágere: a TK830 Hordozható Szalagos Magnó – kétsebességes, 3-D hangzás gomb, hangerő kijelző, ára: 965 márka.

A rá következő évben bemutatják az első olyan sztereó készüléket, amiben a lemezjátszó és a szalagos magnó egyben megtalálható, a neve: Stereo Concert Cabinet SO 200. Az ára: 2.975 márka. Már elérhetőek teljesen tranzisztoros zsebrádiók, mint a Transistor-Box és a Pocket Transistor Boy. Mindkettő középhullámú készülék, és nyomógombos kapcsolású.

Az orsós magnóknál meg kell állnunk egy percre, hiszen rengeteg nagyon jó minőségű készüléket gyártottak, sokan másolták őket (mi is). Az ötvenes években készült gépek közül nem kevés ma is működik. Persze, mert a gyűjtők életben tartják őket, mondhatnánk, de erre elmesélek egy példát. Hozzám került egy 1957-ben gyártott GRUNDIG TK-20 orsós magnó, ami a meghajtószíj cseréje után vidáman működik eredeti alkatrészeivel. A lenti képen az ötvenes évek TK modelljeiből láthatunk egy csokorra valót.

A hatvanas évek legelejétől már szerepelnek a kínáltban a sztereó orsós készülékek. Ezekből láthatunk lentebb két szép példányt. Balra a TK-46 1962-ből, és a TK-60 1960-ból.

1959-ben a Grundig bemutatja a különálló hangfalakkal szerelt első készüléket, a Stereo Control Unit 6098 –at, a mai hifi berendezések elődjét (lent baloldalon).

A rá következő évben egy szalagos magnó gyárat alapítanak Észak-Írországban. Megjelenik a Mini-Boy, a legkisebb zsebrádió, méretei: 104x65x27mm és a súlya is csak 250g. Majdnem minden háztartásban megtalálható volt. Mivel szaporodtak a TV csatornák, ezért kifejlesztették a Zauberspiegel 61T50 készüléket, ami már 92 VHF csatornát tudott fogni. 1956 előtt vezetékes távirányítókat már használtak, de ezután már vezeték nélküli ultrahangos távirányítót is kínáltak 24 márkáért.

1961-ben megkezdődik a hordozható Television Boy gyártása (47 cm-es képcső, távirányító, VHF/UHF csatornaváltó, lent középen). Az új Solo-Boy zsebrádió már kisebb, mint a Mini Boy, méretei: 78x54x25mm, és csak 145 g.

1962-ben orsós magnó gyártás indul meg Nürnberg-Langwasser -ben lévő üzemben. A hifi szektorban a Grundig bemutatta a különálló moduláris rendszerekből felépülő Rádió Receivers HF1/HF2 és a Hifi Stereo Amplifiers NF1/NF2 modelleket a piacon. Ezek a különálló hangfalakkal, lemezjátszóval, szalagos magnóval, és erősítővel rendelkező készülékek keresett termékek lettek.

1963-ban a Zweite Deutsche Fernsehen (ZDF, a második Német TV csatorna) is elindult. A rádió állomások elkezdték az adásokat sztereóban is sugározni. Az Ocean Boy Global Receiver rádió a műholdas vevők elődje már három rövidhullámú csatornán dolgozik. Megjelentek az új komponens rendszerek, az RT50 Hi-fi rádió tuner (lent jobbra) és az SV50 Stereo erősítő.

Új technológiákat mutattak be a diktafonoknál, 2x22 perces felvételi idővel az Electronic Notebook EN3, majd 1965-ben Portugáliában átadják a második Németországon kívüli gyárat, Braga városában. A Satellit 205 a Satellit széria első darabja. Ez az első Grundig csúcs minőségű világvevő készülékcsalád.

1965-ben a GRUNDIG mint vezető gyártó saját kazettás formátumot fejleszt, ez a DC International rendszer, ami a kompakt kazetta riválisa, és nem sokon múlt hogy nem lett világszerte elfogadott szabvány belőle. A C 100 az első kazettás magnó a kínálatban. A kazetta mérete: 120x77x12mm. Az AC50 a kazettás magnó autóba szánt verziója.

1966-ban a Grundig már 16.5 milló készüléket adott el összesen. Az első kompakt készüléke, a Tuner Amplifier HF500. Egy készülékházba építették az erősítőt és a rádiót (lent balra).

1967-ben a színes televíziózás kezdetére a Grundig több készüléket is gyárt, a T800 Color (lent középen), T1000 Color és a T1200 Color néven. A T1000, például 18 cső, 23 tranzisztor és 38 dióda felhasználásával készül. A készülékek automatikusan váltottak a fekete-fehér és a színes adások között. Ekkor mutatták be a kompakt kazetta szabványos magnót, a C200-at.

1968-ban eladják a Triumph és Adler cégeket az Amerikai Litton csoportnak. Megjelenik a C201FM, amely alkalmas egyszerűen felvenni a rádió adásokat a beépített FM rádió egység segítségével, ezzel kialakul a hordozható rádiósmagnó kategória (lent jobbra).

A Grundig kínálja az első hifi erősítőt beépített equalizerrel, 1.245 márkáért. SV140 a típusszáma, és lejjebb látható.

1969-ben Olaszországban, Rovereto-ban egy új üzemet építenek TV készülékek gyártására. Új kocka formájú hangszóró rendszert mutatnak be, Kugelstrahler 700 típusjelzéssel, közép és magas hang tartományokban sokkal jobb tulajdonságokkal. Ezt láthatjuk a lenti kép bal oldalán.

1970-ben Nürnber-Langwasser-ben, a Grundig megnyitotta a színes Tv gyártó üzemét. Boltokba kerül a Grundig első kazettás deck-je a CN222 Stereo (középen). Az Audiorama 7000 futurisztikus gömb sugárzó is ekkor jelenik meg, és 12 dinamikus hangszórót használ egy helyett (lent jobbra).

Ezután már a videómagnók, műholdvevők és 100Hz-es tévék jönnek, de már a következő részben.

Forrás: www.grundig.de, Wiki, radiostollenwerk.de, radiomuseum.org, www.alamy.com