Az AKAI cég története még 1929-ben kezdődött
Masukichi Akai 1929 júliusában Tokióban megalapította az Akai Electric Company Ltd. nevezetű céget, amely kezdetben rádió építőelemek, foglalatok és egyéb elektromos alkatrészek készítésével foglalkozott. Az üzleti gyorsan bővült a 30-as években. Masukichi legidősebb fia, Saburo szinte a gyárban nőtt fel, majd beiratkozott a Tokyo Institute of Technology intézet esti iskolájába, hogy tanulmányozza az elektromos gépek felépítését. Ez később sorsdöntőnek bizonyult, mert a frissen szerzett tudás segítségével már elektromos motorokkal is bővítették a gyorsan növekvő termékpalettát. Ekkortájt készítették az első 16 mm-es filmeket Japánban, a vetítőkben használatos motorokat is tervezett Saburo, majd ezeknek a gyártását is elkezdték. A háború viszont közbeszólt, megjött a behívó, és a céget megvette a "Sawafuji Electric Co". A világégés után ide jött vissza mérnökként dolgozni. Annyira jól mentek a dolgok hogy Saburo visszavásárolta a cégét, és innentől Akai Electric Company néven futott ismét.
1948-ban az Akai megkezdte a lemezjátszó motorok gyártását, abban az időben nagy szükség volt ilyen alkatrészekre.
1951-ben az Akai kifejlesztette a C-5 típusú motort, amelynek minimális volt az alapzaja, valamint a vibrációja, és rendkívül népszerűnek bizonyult az akkori audiofil körökben. Még az USA-ban is felfigyeltek rá, ennek eredményeként megszületett a megállapodás a "Roberts Electronics" céggel, amelyen keresztül elkezdek áramlani az Akai termékek az amerikai piacra.
1954-ben megjelent az első Akai orsós magnó az AT-1, ami még egy kit felhasználásával készült (lent baloldalon).
1956-ban elkészült az első teljesen önállóan fejlesztett felvevő, az AKAI-900. Köszönhetően a kiváló minőségnek és a mechanika megbízhatóságának ezt a modellt egészen. 1969-ig gyártásban maradt. Lent jobbra a Roberts név alatt futó verzió látható.
1958 Karácsonya hozta el az első sztereó orsós modellt, ezzel a cég vezető pozíciót szerzett ezen a területen Japánban, a hazai piacon.
1959-ben kifejlesztettek egy négy sávos sztereó szalagos modellt, ez volt az AKAI M-4, amit hamarosan követett az M-5.
Az USA-ban az Akai magnók Roberts néven kerültek forgalomba. Annak ellenére hogy Amerikában sok hasonló gyártó volt, az Akai eladásai kivételesen magas szinten mozogtak. Ennek eredményeként úgy döntöttek, hogy bővítik az értékesítési hálózatot más országokban, elsősorban Délkelet-Ázsiában, majd a Közel-Keleten és Európában.
1962-ben debütált az M-7, majd 1964-ben az M-8. Ezek a magnók már fel voltak szerelve a Tandberg által kifejlesztett X'Field rögzítési módszerrel, ami lassabb sebességen kisebb zajt és torzítást eredményezett. A dolog lényege abból állt hogy a szalag mindkét oldalára raktak felvevő fejet, hogy jobban átmágnesezze a szalagot. Az M-7 és M-8 (Roberts 770X) készülékekből négy év alatt több mint 160 000 darabot értékesítettek, így az Akai megingathatatlan pozíciókat szerzett az orsós magnók piacán. Legnépszerűbb modelljei a GX-747 és a GX-77 (lenti képen ) voltak.
1973-ban tragikus hirtelenséggel elhunyt Saburo Akai. Az új elnök Minokichi Saito, aki 44 év óta először nem az Akai családból származik. A hetvenes évek második felétől kezdve hazánkban is megjelentek az Akai termékek. A 4000 DS és a GX-4000D (lenti kép) magas áruk ellenére igen népszerűek voltak, sok példány még ma is működőképes.
De nem csak az orsós magnók hanem a lemezjátszók és a magnódeckek is feltűntek főleg a VIDEOTON hifi tornyok részegységeiként. A két cég közötti kooperációról részletesen olvashatunk a VIDEOTON HIFI című cikkben. Az Akai az audió technika minden szintjén képviseltette magát, a lenti képen a hordozható kategória egyik készülékét láthatjuk.
1985-ben 31 év után befejezték az orsós magnók gyártását, innentől a kazettás készülékekre koncentrálták erőforrásaikat. Lenti képre kattintva az inthouse.ru oldalon kedvünkre böngészhetjük az Akai orsós modelljeit.
Az Akai a hatvanas évek második felétől kezdte fejleszteni a GX fejeket. A GX a Glass and X'tal Ferrite (vagyis üveg és ferrit kristály) rövidítése. A fejtükör üvegből készült, így rendkívül kopásálló. Az ilyen fejjel szerelt készülékek ma is vidáman működnek a kopás legcsekélyebb jele nélkül. A hangminőségről már megoszlanak a vélemények, de tény hogy a DX fejek az otthoni hifi szintjén maradtak. Lentebb egy késői dupla kazettás decket láthatunk a kilencvenes évekből a GX-W45 modellt.
Az Akai a videótechnikában is jelen volt. Már 1967-ben kifejlesztette saját videó formátumát, ami a hagyományos magnószalagot használta kép rögzítésére. Ebből született egy csodabogár is, egy olyan orsós készülék ami képmagnónak és hangmagnónak is használható egyszerre. Erről az AKAI videó formátum című cikkben olvashattok bővebben.
Miután saját formátumai nem voltak túl sikeresek áttért a VHS készülékek gyártására. A VS-2 volt az első magnó, amely rendelkezett az OSD funkcióval, vagyis amikor az aktuális megjelenítendő információt (például a programozást, számlálót) a televízió képernyőjére is kiírta. Néhány éven belül az összes gyártó átvette e funkció alkalmazását.
1977 januárjában Párizsban megalakul az «Akai France SA», a cég francia leányvállalata. 1988-ig Nyugat-Európában a cég termékeit «TENSAI» márkanévvel hozzák forgalomba egy svájci fiókcégen keresztül.
1980 elején a vállalat átalakult egy holdinggá, innentől a neve: Akai Holdings Ltd.
1980-ban egy nagy japán társaság a Mitsubishi többségi tulajdont szerez a cégben, és az új elnököt is ő delegálja Tadatsu Waki személyében, aki újjászervezi a termelési rendszer szerkezetét a hatékonyság növelése érdekében.
1986-ban Tadatsu Waki elnök helyébe Makoto Okada lép, aki persze szoros kapcsolatban marad a Mitsubishivel.
Az Akai Holdings a kilencvenes évekre több mint 100 000 embert foglalkoztatott világszerte, és 5200 millió dollár volt az éves forgalma.
A Mitsubishi Electric Company és az AKAI csoport együttesen elindított egy új márkát. Az "A & D" (AKAI & DIATONE) néven főleg a felső kategóriás készülékek futottak, például DAT rekorderek. A leginkább Japánban bevezetett új márka 1992-ig létezett.
Az AKAI termékskálában megjelentek az elektronikus hangszerek, orvosi műszerek, és az oktatásban használt berendezések.
1984-ben megalakul az Akai Professional, és rögtön az elektronikus zene piacára lép, egyetlen céllal: olyan eszközöket adni a zenészek kezébe, amelyekre azért van szükségük, hogy új zenei lehetőségeket fedezzenek fel és fejezzenek ki. Azóta az Akai Pro termékei a modern stúdió és élő zene egyik nélkülözhetetlen részévé váltak. Digitális mintavételezési technológiájának kifinomultsága napjaink népszerű zenéinek építőelemévé vált. Az MPC szekvenszeres samplerek kivételessége örökre megváltoztatta a digitális minták képzésével alkotott modern zene útját, amely a zeneszerzés alapja lett. Az Akai Pro a digitális technológia élharcosaként a zenei eszközök egyik legbefolyásosabb gyártója maradt az elmúlt 20 esztendőben. Az Akai Pro nagy felfordulást okozott a 80-as évek közepén S-900 samplerével (lenti kép), amelyet a sikeres termékek láncolata követett, benne például az MPC sorozatú dobsampler / szekvenszerek, a DR-8 és a DR-16 multirack rögzítők. A kilencvenes években jelentős hírnevet szerzett magának a televíziós és filmes utómunkálatok piacán a DD-8 digitális dubber megalkotásával. Manapság az Akai Pro folytatja az innovációt. A mintavételező és a szekvenszer termékek, mint az MPD-16 és az MPC-2500 a legfontosabbak nemcsak a felvevő stúdiók, hanem a színpadi élő produkciók számára is. 1999 végén az Akai Pro függetlenné válik az anyacégtől.
A 90-es évek elején megérkeztek a gazdasági nehézségek, az új termékek ára nem elég versenyképes, túl későn fordulnak a digitális technika irányába, ezért a vállalatot eladásra kínálják. 1991-ben a cég alapítójának unokája kedvező ajánlatot kapott a Hongkongi iparmágnás James Tingtől. Javasolta neki, hogy lépjenek be a növekvő gazdasági eredményeket felmutató "Semi-Tech Group" cégcsoportba, és így új piacokat tudnak majd szerezni.
1995 februárjában az Akai Holding beleolvad a Semi-Tech Group cégcsoportba. Az egyesülés első évében gyorsan kúsznak fel a bevételek. 1997-ig az Akai egy sor új termék gyártását kezdi meg. 1996-tól évi 6 millió darab TV készül évente. Megkezdik az autóipari audió és videó berendezések gyártását, viszont 1998-tól egyre kevesebb elektronikát állítanak elő a saját termékeikhez.
1998-ban pénzügyi válság söpör végig Ázsián, és a Semi-Tech Group kezdi elveszíteni ügyfeleit. Az Akainál eltűnik 1750 millió dollár, ami cég akkori vagyonának nagyjából a fele, az 1999-es évet 165 millió dollár veszteséggel zárják, ráadásul hatalmas hiteleket vesznek fel, amiket nem tudnak visszafizetni. Ekkor jön a "Grande Holdings" ami megpróbálja stabilizálni a pénzügyi helyzetet, de ez csak komoly erőfeszítések árán sikerül, több leányvállalatot is el kell adni. A Grande Holdings egy 1987-ben szintén James Ting által alapított cégcsoport.
Innentől már egyenes út vezet az összeomláshoz. James Tinget megvádolták csalással és számlák hamisításával. 2005-ben 6 év szabadságvesztésre ítélték amiért csődbe vitte az Akai Holdingot. 2004-ben a botrányos csőd után az Akai név a Grande Holdings tulajdonába kerül, ugyanez a cég birtokolja a Sansui és a Nakamichi márkaneveket is.
2003 elejétől különböző fogyasztói elektronikai termékek jelennek meg Akai márkajelzéssel. Háztartási gépek, épületgépészeti berendezések, porszívók , vízszűrő készülékek, és hűtőszekrények. Ezek már főleg kínai gyártmányok, csak Akai név alatt forgalmazzák őket. Egyes források szerint Samsung termékek is az üzletekbe kerültek Akai név alatt, de én ilyenekkel itthon nem találkoztam. A névnek még sokáig nagy varázsa volt, mert pl. egy kanadai üzletláncnak megérte azért komoly összeget fizetni, hogy a Kínában gyártatott hordozható DVD lejátszókat Akai néven forgalmazza.
Napjainkban Távol-keleti középkategóriás, vagy az alatti termékeket árulnak Akai márkajelzéssel, ezeknek már semmi köze nincs az eredeti céghez.
Források: Barázdazaj blog, Wikipédia, inthouse.ru, Pako.hu
