Elektronikai hadviselés napjainkban

Hová jutott a cikk írásának időpontjában az elektronikai hadviselés? Csak sejteni lehet, és valószínűleg ami itt szóba kerül már most elavultnak tekinthető. Az egységnyi területre jutó számítástechnikai teljesítmény hihetetlen mértékben megnövekedett, amíg egy katona levegőt vesz, hogy elkezdje a mondandóját, már meg van fejtve a titkosított csatorna kódja. Persze azért ez nem ilyen egyszerű, hiszen tudnom kell mit akarok megfejteni, és hogy melyik rádióforgalmazás, vagy radarjel jelent veszélyt számomra. Napjaink legfejlettebb elektronikus védelmi rendszere az AEGIS is az eltárolt jelminták, és a befogott jel összehasonlítása után tudja eldönteni mi jelent fenyegetettséget, és mi nem.

Az AEGIS rendszer

Az AEGIS-t az amerikai haditengerészet fejlesztette ki repülőgép-hordozó hajóharccsoportok védelmére, ám módosított verziója már szárazföldi telepítésre is alkalmas. Az európai rakétavédelmi rendszer első szárazföldi egysége, ami erre épül elméletileg már üzemel a dél-romániai Deveseluban. A rendszer egyik fontos eleme az SPY—1, 3 dimenziós, többfunkciós, fázisrácsvezérelt antennájú lokátor, és ennek módosított verziói, amelyek a felderítést végzik. A hagyományos forgó radarok hatékonysága manapság már nem elégséges. Az SPY—1 lokátor mindegyik antennája 4100 elemi sugárzóból épül fel, így a nyalábformálás és a nyalábmozgatás elektronikus úton, az elemi sugárzók külön-külön történő vezérlésével oldható meg. Ez a megoldás teljesen kiküszöböli a mozgó alkatrészeket, és ennek köszönhetően igen gyors célkövető képességgel rendelkezik. Az újabb generációs vadászgépek orrkúpjába is hasonló elven működő egységek vannak beépítve. Az SPY—1 egy egyszerű horizontális radarnyalábbal folyamatosan keresi a felbukkanó céltárgyakat kb. 70 km-es körzetben, miközben percenként néhányszor egy kb. 280 km sugarú félgömböt is lefed. Amikor a rendszer céltárgyat érzékel, a lokátort vezérlő számítógép meghatározza annak pontos helyzetét, és útvonalat képez úgy, hogy egy másodperc alatt több sugárnyalábot is a céltárgyra irányít. Így a céltárgy helyzetének és útvonalának  meghatározása kevesebb időt vesz igénybe, mint amíg egy hagyományos forgó rádiólokátor egyszer körbe fordul a saját tengelye körül. Ha megvan a célpont, a lehető legrövidebb idő alatt meg kell állapítani róla, hogy barát vagy ellenség. A lokátor mellé telepített kérdező adó-vevő egy kódolt jelet küld a céltárgy felé, és ha az rendelkezik egy megfelelő adó-vevővel, és az aktuális kódot is beállították rajta, akkor a fedélzeti egység automatikusan küld egy kódolt válaszjelet. Lenti képen az USS Antietam látható. Jól kivehető rajta két fázisvezérelt antenna, amelyekből egyik előre, a másik pedig oldalra sugároz. A teljes lefedettség miatt természetesen a hajó másik oldalán is van belőle kettő. A fedélzetház tetején pedig a két célmegjelölő lokátor helyezkedik el.

A hajóra telepített AEGIS rendszer számos kiegészítéssel rendelkezik, hiszen itt a fenyegetettség a víz felett alacsonyan repülő eszköz, és tengeralattjáró formájában is megjelenhet. A hajókon előfordulhat automata fedélzeti ágyú, robotrepülőgép, légvédelmi rakéták, torpedók, változtatható merülési mélységű szonárok, helikopter leszállóhely és valójában bármi, hiszen a rendszert folyamatosan fejlesztik. Az AEGIS nagy előnye hogy a távol lévő egységek is tudnak adatokat szolgáltatni egymásnak, ezáltal globális hálózatként üzemel.

Az SPY-1 lokátor által szolgáltatott jel egy ESM vevőbe érkezik, amelynek feladata a lehető legtöbb és legpontosabb információ kinyerése a vett jelből. Az  ESM-vevőket nem csak harci helyzetben, hanem pl. ismeretlen légvédelmi rendszer elektromágneses feltérképezésére is használhatják. Az analizálás úgy történik, hogy számítógépen tárolt adatbankokban lévő információkkal hasonlítják össze a vett jeleket, amiből nagyon sok minden kiderül a sugárzás forrásáról (nemzetiség, eszközfajta stb.). Természetesen ehhez megfelelő nagyságú és állandóan frissített információkat tartalmazó adatbázis szükséges, illetve a mérés pontosságának olyan felbontást kell biztosítani, ami lehetővé teszi egy adott eszköz jelmintájának a megállapítását. Ezt az összetett feladatot nagyon gyorsan kell végezni, hiszen a mai modern rakéták sebessége akár a hangsebesség többszörösét is elérheti. A helyzetet tovább rontja az a tény is, hogy ezek az eszközök általában csak a repülésük utolsó szakaszában fedezhetők fel, hiszen kis hatásos visszaverő felülettel rendelkeznek, és általában a középső repülési szakaszukon néhány méterrel a vízfelszín felett repülnek. Csak pályájuk végső fázisában (amikor aktív eszközökkel vezetik rá magukat a célra) fedezhetők fel a hajófedélzeti érzékelőkkel, így ebben a helyzetben a fenyegetettség megállapítása és kiértékelése után nagyon kis idő marad a válaszintézkedések meghozatalára. Ezért ezt a feladatot számítógépre bízzák, ami kiértékeli a fenyegetettséget, és automatikusan működésbe hozza a szükséges rendszereket, amik képesek a megfelelő ellentevékenységre. Az aktuális tevékenységüket folyamatosan a kijelzőkre is továbbítják, ezáltal lehetővé téve az emberi felügyeletet, és adott esetben a beavatkozást, főleg ha az ellentevékenység fegyverindítást is szükségessé tesz. Ekkor a végső döntés emberi jóváhagyással történik.

2014 Április 10-én a Donald Cook szupermodern csúcstechnikákkal telepakolt amerikai romboló behatolt a Fekete-tenger semleges vizeire. Oroszország egy fegyvertelen Szu-24-es bombázót küldött az amerikai torpedóromboló körberepülésére. Az AEGIS már távolról észlelte a Szu-24-es közeledését és harci riadót fújt. Az amerikai radarok bemérték a közeledés irányvonalát, élesítették a hajó rendszereit, majd hirtelen az AEGIS megszűnt üzemelni és a romboló tehetetlen ócskavasként sodródott a vízen. Közben a Szu-24-es (lenti kép) átrepült a fedélzet felett, megfordult és rakétatámadást imitált, majd a manővert 12-szer megismételte. Így szólt a hír több internetes portálon az esemény után pár hónappal.

Miután a fővonalas média csupán érintőlegesen és egészen más megvilágításban írt az esetről, és először orosz részről sem érkezett megerősítés, eleinte a legtöbben pletykának tartva félresöpörték a történteket. Az alternatív médiát viszont elárasztották a hírek az incidensről. Állítólag a Szu-24 harcászati bombázó, amelyen semmilyen bomba vagy rakéta nem volt, több rárepüléssel szó szerint működésképtelenné tette a hadihajó AEGIS rendszerét, a bombázóra felszerelt új zavaró berendezés segítségével. A legénységet demoralizálta az eset, és az első útjukba eső kikötőben többen leszereltek. Érdekes részlet, hogy az amerikai tengerészet hivatalos oldalán, az esetről tudósító cikk alatt a hozzászólók szintén az alternatív médiában keringő sztori valóságtartalmának valószínűségét latolgatták. A részben orosz állami tulajdonban lévő Sputnik hírportál 2015. március 4-én bemutatott egy forradalmian új elektronikus harcászati eszközt a Richag-AV radar és hanglokátor zavarórendszert. Helikopterre, hajóra és más harcászati eszközökre is fel lehet szerelni, amelyek így több száz kilométeres távolságból is képesek megzavarni az ellenség hadászati rendszereit. Fejlesztői szerint az új rendszerhez még csak hasonló sem létezik máshol a világon, és azt sem titkolták hogy elsődleges célja a Patriot rakétavédelmi rendszer semlegesítése. Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy a 2014-es eset a Richag-AV tesztelése volt.

Az igazság persze odaát van, de nézzük mi szól a teória ellen: A legtöbb cikk azt írja hogy a képernyők elsötétültek. Nem valószínű, hiszen erőteljes zavarás esetén inkább ki kéne világosodni nekik a rengeteg hamis jel és egyéb interferenciák miatt. A hajón nem csak elektronikus vezérlésű fegyverek voltak, amiket használhattak volna közelben manőverező céltárgy ellen. A Richag-AV zavarórendszer a promó filmje szerint (link) inkább helikopterre telepíthető. Mi szól az esemény mellett? Valaminek történnie kellett, mert az amerikai flotta tevékenysége erősen  lecsökkent a körzetben, és a Boszporusz környékén settenkedő George H. W. Bush repülőgéphordozó és kiszolgáló egységei, amiket a Krím elcsatolása miatt küldtek, hirtelen eltűntek a térségből, de még a híradásokból is.

Oroszország jobban teljesít?

Az említett rendszert Oroszország legnagyobb katonai elektronikai gyártója a KRET (Concern - Radio Electronic Technologies) készítette. A KRET több mint 50 elektronikai, és hadiipari vállalat egyesülésével jött létre 2009-ben, nagyjából 60 000 tudóst, és alkalmazottat foglalkoztat. A központosított fejlesztés meghozta az eredményeket, a KRET több mint 60 országba szállít, és vannak olyan régiók ahol egyeduralkodó a piacon. Megrendelésre akár nyugat-európai vagy amerikai gyártású hadi eszközökbe is beépítik termékeiket. Nézzünk pár fejlesztést.

A fenti képen a Khibiny zavaróegységet látjuk a SZu-34 szárnyvégein, többen ezt is kapcsolatba hozták a Donald Cook incidensével, de ezt a gyártó cáfolta. Ilyen rendszert Szu-24-es gépekre nem telepítettek, ugyanis ezt erősen össze kell integrálni a gép elektronikus rendszereivel, nem beszélve a komoly energia igényről. A Khibiny egy kis torpedó alakú tartály, amely hamis célokat generál a rakéták számára, és átirányítja őket másfelé. A Khibiny Szu-30, Szu-34 és Szu-35 gépekhez lett fejlesztve. Elődje a "Smalta" zavaró rendszer volt még a 70-es években, amit maga idejében a leghatékonyabbak között tartottak számon.

A Krasukha-2 (lenti kép) egy földi elektronikus hadviselési eszköz, amit elsősorban ellenséges drónok és légtérellenőrző gépek (AWACS) megvakítására és kisütésére találták ki, de alacsonyan keringő műholdakat, és földi radarállomásokat is lehet vele zavarni, sőt radarvezérlésű rakétákat is képes eltéríteni. Moszkva a 300 kilométeres hatósugarú eszközt  Szíriában is bevetette. A Krashukák ráadásul lényegében mozgó légtérzárat tudnak létrehozni, hiszen képesek a hatókörükbe kerülő repülők fedélzeti elektronikáját tönkretenni. Emellett az ellenfél által kijelölt légtérzárat is semlegesíteni tudják, mivel a Krashuka által árnyékolt zónában nincs mivel leszedni a tilosban járó gépeket. Egy október eleji felvételen Szíriában is feltűnt egy Krashuka-2 a visszatérő orosz vadászgépeket bemutató propagandavideó (link) 6. másodpercénél látszik a háttérben. Ezzel a NATO erők vizslató tekintete elől is el tudják rejteni a hadmozdulataikat.

David Stupples, a londoni City Unversity EW-szakértője az International Business Timesnak azt nyilatkozta: „Hogy ne lehessen kémkedni utánuk, az oroszok elvakítják és megsüketítik a NATO felderítő-hírszerző rendszereit. A hadműveleteik miatt így nem vonhatók később felelősségre”.

A Moszkva-1 egy passzív radar rendszer, amelynek 400 km a hatósugara, és semmilyen jelet nem bocsát ki magából, ezáltal láthatatlan az ellenség számára. A Moszkva-1 ellenőrzi a légteret, és meghatározza a tárgyak (rakéták, vagy a repülőgépek) helyzetét, majd továbbítja az adatokat a harcálláspontnak, ahol majd eldöntik hogy az objektumot meg kell e semmisíteni, vagy sem. Hogyan lehetséges radarjel nélkül eszközöket felderíteni? A működési elvre csak következtetni lehet. Az objektumok rádiókommunikációját figyeli a rendszer. Minden repülő eszköz 5-6 rádiókapcsolatot tart fent egyidejűleg. Adatforgalom van az irányító egységgel, a magasságmérés is rádiójelekkel történik, kommunikál műholdas navigációs rendszerekkel meg ilyesmi. Említést érdemel még, hogy a rendszer csak 2% import alkatrészt tartalmaz!

A Rtut-BM csapatok és objektumok védelmét szolgálja az olyan ellenséges rakéták és lövedékek tüzétől, amelyek azokkal a közelségi gyújtókkal vannak felszerelve, amelyek a földfelszíntől három-öt méteres távolságra való robbanásra vannak beprogramozva, emellett neutralizálja az ellenséges kommunikációban alkalmazott rádiófrekvenciákat. Az MT-LB páncélozott csapatszállítóra telepített rendszer antennája mintegy ötven hektárnyi területet fed le, vagy egy négyszáz méteres sugarú félgömböt, két személy elegendő a működtetéséhez és tíz perccel a bekapcsolás után megkezdheti a zavarást. Ezekből a rendszerekből az orosz hadsereg az elmúlt három évben 22-őt kapott és még az idén 21 továbbira számíthat. Lenti képen jobbra egy Luganszban lencsevégre kapott példány. Az Oroszok ilyenekkel és Krasuha egységekkel blokkolták az ukrán hadsereg rádióforgalmát, de a légierő is tehetetlen volt, nem látták az ellenséges célokat, őket viszont igen. A Törökök által lelőtt Szu-24 mentőakciója közben lehetetlen volt a rádióforgalmazás Szíriában, ami nagy valószínűséggel ugyanezen egységek összehangolt munkájának köszönhető.

A Boriszoglebszk-2 (lent balra) többcélú elektronikus harcrendszer, amelynek a kifejlesztését  2004-ben kezdték meg, 2010-ben fejezték be sikeresen a kísérleteket, és 2014-ben kezdte meg szolgálatát a hadseregben. Ez négy zavaró állomást integrál egyetlen rendszerbe, amelyet kilenc MT-LB páncélozott hordozó járműre telepítenek, elnyomja a mobil műholdas kommunikációkat és a műholdas navigációs jeleket (GPS, GLONASS). Szakértők szerint a GPS jeleket nem lehet blokkolni, de ezt már megcáfolták. A rendszer viszonylag keskeny sávban dolgozik 1575,42 MHz és 1227,60 MHz között, amit nem nagy kunszt zavarni, ráadásul el sem kell nyomni teljesen, hiszen a legkisebb torzulás is hatalmas pontatlanságokat okoz a működésben. Lenti képen jobbra az Infauna nevezetű eszköz, ami egy módosított BTR-80 kerekes páncélozott szállító jármű (GAZ-59039). 2012 januárjában állt először szolgálatba, és repülőgép-fedélzeti egység kivitelben is létezik. Jelentősen javítja a harcoló személyzet aknák és rögtönzött robbanószerkezetek elleni védelmét, valamint az ellenfél kommunikációját hatékonyan zavarja. Képes blokkolni a mobil forgalmat.

Az Avtobaza rendszer (lent balra) egy földi telepítésű rádiótechnikai felderítő állomás. Rendeltetése: repülőgép fedélzeti, és oldalfelderítő lokátorok, levegő-föld tűzvezető lokátorok és kis magasságú repülést biztosító lokátorok felderítése, és adatok szolgáltatása a központi egység részére. A  komplexum  az  URAL-43203 gépjárműre épülő műszeres, és egy másik URAL-ra épülő áramforrás gépkocsiból áll. A rádiótechnikai felderítő rendszer TV monitoron jeleníti meg a befogott cél jellemzőit, oldalszög, és helyszög adatait, a kisugárzott jelek paramétereit, a vivőfrekvenciát, az impulzus hosszát, az impulzus ismétlődési frekvenciáját és a lokátor besorolását (oldalfelderítő, tűzvezető,  vagy  kis magasságú  repülést  biztosító). Az információk alapján céladatokkal látja el a frekvencia sávnak megfelelő zavaró állomásokat. Avtobaza egységet 2011-ben szállítottak Iránnak, és több külföldi, valamint magyar forrás szerint is kapcsolatba hozható az amerikai felderítő drón, az RQ-170 Sentinel földre kényszerítésével. Ugyanezzel a rendszerrel a Krím félsziget felett felderítést végző 2 amerikai drónt is elfogtak.

Mi történik Amerikában?

Gondolom ott sem alszanak, vagy kicsit elkényelmesedtek a világhatalmi pozíció birtokában? Sok amerikai úgy gondolta az Oroszok leragadtak a 70-es évek technikai szintjén, és onnan jött a pofon, ahonnan nem várták. Az elektronikai hadviselés irányából. Vajon kell e komolyan aggódni az USA-nak, és a NATO-nak, hogy pl. az újonnan fejlesztett F-35 vadászgép hogyan viselkedik ezekkel a rendszerekkel szemben?

„Az oroszok megmutatták, hogy az ukrán hadsereg lényegében teljes kommunikációját képesek gond nélkül lekapcsolni” – mondta Hodges altábornagy, az amerikai erők európai parancsnoka a Defence News-nak. Ukrajna jó lecke Amerikának az Egyesült Államok katonái ugyanis évtizedek óta nem harcoltak olyan környezetben, ahol ne élvezhették volna a fejlett kommunikációs rendszerek előnyeit – az ukrán erőknek azonban meg kellett tanulniuk blokkolt rádiókkal és radarokkal háborúzniuk.

Ugyan az Egyesült Államok is rendelkezik külön EW-hadosztállyal, az lényegesen kisebb, mint az oroszoké – alig több, mint 800 fő a mintegy 450 ezres hadseregben –, és a Közel-Keleten vívott, aszimmetrikus harcokhoz alkalmazkodott. Emiatt az amerikai EW-eszközök inkább védelmi és megfigyelési célokat látnak el, például távirányítású robbanóeszközök jelét blokkolják, így védve a fontos konvojokat. Gregory Griffin alezredes, az amerikai hadsereg elektronikus hadviselésért felelős divíziójának a parancsnoka szerint már az Egyesült Államok is dolgozik az oroszokéhoz hasonló, kimondottan offenzív EW-fegyverrendszerek kifejlesztésén. Komolyabb eredmény azonban csak 2027-re várható, mert akkor válik teljesen bevethetővé. Laurie Buckhout, a divízió korábbi parancsnoka szerint az USA blokkoló képessége talán tizede az oroszokénak. „Nagyon jól tudunk hallgatózni, de borzasztó védtelenek vagyunk a hálózatunkat érő támadásokkal szemben”. A korábban sosem látott szintre fejlesztett orosz haditechnika még az Egyesült Államokat is felkészületlenül érte.

Források: VS.hu, repulestudomany.hu, watshmanscri.com, kret.com, Wiki, Sallai József, Balogh Károly