Digital Audio Tape . Valójában egy kisméretű videomagnó ami csak hangot rögzít.

A hagyományos, analóg mágnesszalagos hangrögzítés a CD rendszerű digitális rendszerhez képest sokkal rosszabb hangminőséget produkál. Emiatt került sor egy digitális hangrögzítési eljárást alkalmazó, mágnesszalagos rendszer kifejlesztésére. Az 1983 nyarán megrendezett Nemzetközi DAT Konferencia célja egy egységes szabvány létrehozása volt a digitális mágnesszalagos hangrögzítésre.

Két rendszer létezik: az S-Dat (Still head) és az R-DAT (Rotary head). Az előző a hagyományos audio magnókhoz hasonlóan álló fejjel, hosszanti irányú sávokba rögzített audio jelet használ. A második forgó fejjel rendelkezik és a hanganyagot ferde sávokban rögzítik a szalagra - hasonlóan a videó magnókhoz. Az R-DAT rendszer bizonyult jobbnak és 1987-ben a nyilvánosság előtt bemutatták az első példányt. DAT  annyit  tesz,  hogy:  Digital  Audio  Tape,  azaz   digitális hangfelvételhez használandó magnószalag, valójában kazettás szalag.  A hozzávaló magnó is úgy néz ki, mint egy jól megtermett kazettás magnó -jobban mondva egy kis termetű videomagnó, amelybe digitális processzort(analóg/digitál,  majd  pedig  digitál/analóg  átalakítót,  hibajavító elektronikát stb.) építettek. Alul a mini videomagnó mechanika látható.

A DAT szabvány négy mintavételi módot használ: 32 kHz 12 bit, 32 kHz, 44,1 kHz vagy 48 kHz 16 bit. Bizonyos felvevők 96 kHz és 24 bittel is dolgoznak. Egy forgó fejjel PCM-be rögzítették a jelet és nem használtak veszteséges tömörítő eljárásokat mint a vetélytársak. A CD lemezekről tökéletes másolatokat lehetett velük készíteni ami nem igazán tetszett a lemezkiadóknak. A DAT is az audio kazettát szerette volna leváltani, de soha nem tudott széles körben elterjedni és a szakmai piacon is mérsékelt sikereket aratott. Ráadásul semmivel nem volt kompatibilis.

A formátum előzményei. PCM rögzítést először a Denon használt 1972-ben analóg hanglemezek mesterszalagjának, ami valójában egy 2-es quadruplex videomagnó volt. 1976-ban, egy másik digitális audio kazetta formátum lett kifejlesztve a  SOUNDSTREAM által 1 inch (25,4 mm) széles , ami külső digitális audio kódoló és dekódoló hardver segítségével működött.1978-ban a 3M bemutatta saját szalagos digitális stúdióban használatos audio felvevőjét amelynek neve  Sound 80. Az első fogyasztó-orientált PCM formátumok valójában , a Beta és a VHS rendszerre épültek, de lényegesen drágábbak voltak azoknál. Léteztek még PCM adapter-alapú rendszerek amelyek akár U-matic magnóval is tudtak együtt dolgozni de ezek a kazettákat csak adattárolásra használták egy külső hardver segítségével.

A DAT igazából addig volt népszerű amíg meg nem jelentek a megfizethető árú CD írók. Az 1990-es években főleg professzionális rögzítésre használták, de nem nagyon volt műsoros kazetta és viszonylag drága volt ezért inkább csak Japánban tudott széles körben elterjedni. Volt egy adattárolásra használt verziója is a DDS. A SONY 2005-ben jelentette be hogy felhagy a gyártással, de addig 1987-től kezdve 660 000 darab készüléket értékesítettek.

Aukciós portálokon még sűrűn előfordulnak, de egyre nehezebb lesz javítani őket. Az általam beszerzett példány mechanika hibás volt de fel lehetett támasztani. A hangminőség valóban stúdió szintű. FLAC kiterjesztésű fájlokkal tesztelve nem tapasztalható minőségromlás.