A Kompakt Kazetta utódjának szánták

Elcaset egy kazettás audió formátum, amit a SONY mutatott be 1976-ban. A fejlesztésben a Matsushita és a TEAC is részt vett, majd a szabadalmat megvásárolta az Aiwa és a JVC. Az alapot egy stúdió célra készített kezdeményezés, az UNISETTE adta. Maga a mozaikszó nagyméretű kazettát jelent. Úgy gondolták, hogy a hetvenes évekre elterjedt Kompakt Kazetta már elérte teljesítőképessége határait, és még így is jócskán lemarad hangminőségben a hagyományos orsós magnóktól.

A megnövelt sebességgel és szalagszélességgel lényegesen nagyobb dinamikát, valamint jobb frekvencia átvitelt lehetett elérni. Külső méretei: 18x106x152 mm. A kazetta két szélén nyitható ablak van, ami lehetővé teszi, hogy a szalag kivezethető legyen a fejegységhez. A sávbeosztásnál megtartották a kompatibilitási elvet, amit a Kompakt Kazettánál alkalmaztak: a 2xnegyedsávos sztereó felvételnél a két sávot egymás mellé rögzítették, ezáltal a felvételt félsávos mono magnóval is lejátszható volt. A szalag közepén még fenntartottak egy sávot szinkron, vagy pilotjelek számára.

A fejegység fix helyen volt, a nagyméretű nyílásokba beilleszkedő nyomógörgők húzták ki a szalagot a kazettából. A profi kategória 3 motoros mechanikát tartalmazott, az egyszerűbb modellekben csak 1 volt. Lentebb egy SONY EL-7 klón látható WEGA néven.

A kiváló minőségi jellemzői ellenére sem tudott az Elcaset elterjedni. Főleg audiofil körökben volt népszerű, és időközben a versenytárs is fejlődött. Megjelentek a metál kazetták, és egyre jobb minőségűek lettek a Kompakt Kazettás készülékek. 1980-ban befejezték a gyártást és Wiki szerint a megmaradt gépeket Finnországban értékesítették. Miért pont ott, erre nincs utalás. A gyűjtők köreiben persze egyre értékesebbnek bizonyulnak eme szerkentyűk. A végére egy gyönyörű Technics.

 Felhasznált irodalom: Magnósok Évkönyve 1978/79 (Csabai Dániel)