Magyar fényképezőgép gyártás.Nem vicc, volt ilyen.

Azért is írom ezt a cikket, hogy ne menjen ki teljesen a köztudatból.Kevesen tudják, de többek között személy- és teherautók, motorbiciklik mellett fényképezőgépek is készültek egy időben Magyarországon egészen addig amíg Moszkvában úgy döntöttek a hatvanas évek közepén, hogy fotómasinák csak az NDK-ban és a Szovjetunióban készülhetnek.

Volt egy kiállítás is 2013-ban ahol Fejér Zoltán gyűjteményét lehetett megnézni.Ő az aki erőfeszítéseket tesz annak érdekében hogy a téma ne haljon ki, és ezt meg kell becsülni. Amit a Pajtásról feltétlenül tudni kell, hogy a szerkezetet 1953-ban dobta a nem kifejezetten szabad piacra a Fővárosi Finommechanikai Vállalat. Megjelenése szenzáció volt, annyira, hogy a Szabad Nép ’53 novemberében első oldalon lelkendezett érte, kidomborítva, hogy egy évvel később már 25 ezer darab készül belőle. Úgy is lett. A Pajtás név ismerősen csenghet, ami nem csoda, hiszen ez volt a leghosszabb ideig, legnagyobb mennyiségben előállított magyar fényképezőgép: 1955 és 1961 között 170 ezer darabot készített belőle a Gamma művek és a Finommechanikai Vállalat.A gép, tokkal-csavarral együtt egészen pontosan 221 forint 54 fillérbe került, ami ugyan 1954-ben legalább háromheti fizetés volt a gyárban, megjegyzendő viszont, hogy egy hasonló tudású gépért a Pajtás megjelenéséig hónapokig kellett güriznie az egykorú kétkezieknek. Érdekes adalék: tervezői továbbfejlesztették, és 1956-ban, Superbox néven szabadalmaztatták is a jobbított Pajtást, a szériatermelés azonban, ki tudja miért, sosem indult be.

Hihetetlennek tűnik - de tény: száztíz év magyar fényképezőgép-gyártásáról elszórt újságcikkeken kívül a mai napig csak egy könyv jelent meg ami átfogóan tárgyalja a témát:

Fejér Zoltán:Magyar fényképezőgépek 1856-1966 című könyve.A rövidebb verzió itt található.

Lent egy Pajtással készült kép aminek többek szerint is jellegzetes derengése volt amit messziről fel lehetett ismerni.

A magyar fotótechnika megkerülhetetlen neve Petzvál József. Olyannyira, hogy a nemzetközi szakirodalom is a legnagyobbak között tartja számon.Nevéhez fűződik a dupla szemlencsés (ún. binokuláris) látcső kifejlesztése, a Galilei-féle távcső és a vetőobjektívek tökéletesítése, valamint a „dialitobjektívnek” elnevezett tájképoptika és a mai katonai reflektorok előfutárának tekinthető „tábori fényszóró” kifejlesztése.A XIX. század második felében fellendülő hazai finommechanikai és optikai ipar nem keveset köszönhet Süss Nándornak, aki a Magyar Optikai Művek alapjait rakta le.A másik nagy cég a Gamma volt, ahol egy lelkes fejlesztőcsapat a negyvenes években kezd komolyabban foglalkozni egy saját fényképezőgép megalkotásának ötletével, és elképzelésüket tett is követi.Külsősök segítségét is igénybe veszik, így olyan prototípusok kifejlesztése válik lehetővé, mint az 1944-es Riga (RIszdorfer GAmma), vagy Kinga (KINo Gamma) távmérős modellek. A Riga Dr. Riszdorfer Ödön feltalálóval közösen készült, aki az automatikus és félautomatikus expozíció szabályozás feltalálója, nemzetközi mércével is korszakalkotó szabadalmakkal. Találmányait elsőként az Eastman-Kodak vásárolta meg és építette fényképezőgépeibe.Volt még egy fontos személy Dulovits Jenő, aki a háború alatt kifejlesztett fényképezőgép ötletével, a Gammával együttműködve, felírta Magyarország nevét a fényképezőgép gyártó nemzetek tablójára.Na ez se semmi a mai állapotokból visszatekintve!

A magyar fényképezőgép gyártás viszonylag rövid aranyévei nagyjából a második világháborútól az ötvenes évek végéig terjedő szűk húsz esztendőre korlátozódnak, de leginkább az utolsó tíz évet tekinthetjük igazi aranykornak. A modellkínálat a nagy gyártókhoz képest szerény, de bizony jó néhány kivételes termékkel büszkélkedhet, mely legalább a kor technikai színvonalát, de esetenként azt megelőző újításokat hozott. Korábban is voltak próbálkozások, de ezek általában csak saját használatra, vagy – ahogy láttuk - a prototípus szintjén megragadt gépek voltak.A Gamma és Dulovits közös munkájának végeredménye a Duflex (DUlovits reFLEX) fényképezőgép, mely a világ első szemmagasságú keresővel ellátott tükörreflexes gépe. Ha csak ennyi lenne a gép érdeme, akkor is megérné a forradalmi jelzőt, több forrás szerint azonban az ismeretlenségből feltűnő magyar fényképezőgép ipar első mérföldköve az összes akkori csúcsmodellt évekkel előzte meg. Egyedi formaterv, mely mind a mai napig az ipari formatervezők hivatkozási alapja! Újításait a következő években több nagy gyártó is átvette és alkalmazza a mai napig.A Duflex évtizedek óta a nemzetközi és hazai gyűjtők ritka és nagyon értékes darabja. Az E-bay-en jelenleg egy darabot kínálnak eladásra, 5300 dollárért.Az ötvenes évek első felére, a MOM-nál is beértek a fejlesztések eredményei és szép sorjában jelentek meg az általuk fejlesztett új fényképezőgépek. Az első modell azonban még külső fejlesztés, a Magyar Optikai Kutatólaboratórium, azonbelül is Szabó Sándor munkája.A csúcsot a Mometta sorozat jelentette, legnagyobb modellje a Mometta III., aminek már cserélhető volt az objektívje és vakuszinkronos csatlakozóval is rendelkezett – magyarul az exponáló gombbal a vakut is működtetni lehetett! Alsó kép.

Megborzongok a gondolattól, hogy ez a páratlan tudás és technikai háttér kis motivációval és japán munkamorállal megfűszerezve mára hova vezetett volna.Mások a nulláról jutottak a csúcsra (pl Dél Korea-SAMSUNG-LG), mi pedig pont fordítva.Lassan az összes elektronikai termékünk és gyárunk csak a legendák szintjén létezik:-(

 Fenti kép az E-bay en kínált DUFLEX, lenti videó pedig a Pajtás és pajtásai kiállítás megnyitóján készült.

Lázár Tibor  ( forrás:Fejér Zoltán,internet)