76 éve született a Yes énekese

76 ÉVE, 1944. OKTÓBER 25.-ÉN SZÜLETETT JON ANDERSON, A YES EGYÜTTES ÉNEKESE.

Jon Anderson és Chris Squire már régóta próbálkoztak zenéléssel, amikor 1968-ban olyan, később sztárokká vált hírességekkel, mint Bill Bruford, Tony Kaye és Peter Banks megalapították a YESt. Az együttes hamar kitűnt zenei stílusával, hangzásvilágával, amelyre mind a komolyzene, mind az art-rock stílusjegyei jellemzőek. A négy kitűnő zenész képességei mellett Jon Anderson kristálytiszta, képzett, igen magas hangja lehetővé tette, hogy egy új, elnevezhetetlen stílust hozzanak létre. Első lemezüket az Atlantic kiadó jelentette meg 1969-ben. Az együttes tovább finomította stílusát. Hosszú, összetett számokat írtak, amelyek gyakran szünet nélkül kapcsolódtak egymáshoz. A fokozatos hangzásbeli újítások feszültséget keltettek a zenészek között, ezért 1970-ben távozott az egyik alapító, Peter Banks. Az együttest nem viselte meg a távozás, a Tomorrow gitárosával Steve Howe-val folytatták tovább munkájukat, és sokkal magasabb szintre jutottak. Elkészült a "Yes Album", amely az első nagy értékű, eredeti alkotásuk. Ezen már Anderson írta a szövegeket, aki a Yes mellett a King Crimson-nál is énekelt, mint session zenész. 1971-ben távozott Tony Kaye, s ekkor alakult ki a Yes klasszikus felállása, amelyben a billentyűs hangszereket a volt Strawbs tag, a virtuóz Rick Wakeman kezelte.A nagy gonddal elkészített albumokat csodálatos borítókkal díszítették. A fantáziarajzok, elvont grafikai megoldások Roger Dean remekművei. A "Fragile" című korongtól kapcsolódott össze a grafikusművész munkássága a Yes zenéjével. A lemezen felváltva hallhatók a tagok közös szerzeményei az egyéni kompozíciókkal. Briliáns megoldás a "We Have Heaven", amelyben Jon Anderson - a technikai lehetőségek segítségével - 6 szólamban énekel. Emellett még a "Roundabout" emelkedik ki a sorból:

A Yesre jellemző, hogy a kitűnő együttműködések eredményeit, a megjelenő lemezeket nem befolyásolta a tagok szólókarrierje. Ugyanez vonatkozott az egyre gyakoribbá váló tagcserékre is. Sorra követték egymást a kiváló művek, amelyek a 70-es évek végétől a kritikusok szerint már semmi újdonságot nem nyújtottak. Ez azt jelenti, hogy zenéjük telített lett, újabb értékes elemet már igencsak nehéz lett volna találni a műveikben. 1972-ben megszületik a kiemelkedő "Close to the Edge" album, melynek zenei koncepciójához tökéletesen illett Anderson jellegzetes hangja és énekstílusa. 1979-ben Wakemannak is személyi problémái adódtak a többiekkel, ezért távozott az együttesből, és folytatta sikeres szólópályáját. Anderson a kevésbé sikeres önálló munkái mellett Vangelis-szel készített magas színvonalú, remek albumokat. A Yes megmaradt tagjai még összehoztak egy lemezt "Drama" címmel, de ennek nem volt jelentős sikere, így az együttes átmenetileg megszűnt.

1983-ban Anderson a régi tagokból, valamint Trevor Rabin gitárossal és Eddie Jobsonnal létrehozta a 80-as évek Yesét. Zenéjük követte a kor divatját, de sokat megőrzött az eredeti rockelemekből is. Az új lemezükről az első szám, az "Owner Of A Lonely Heart" lett nagy siker. A lemezt bemutató turné után ismét hosszabb szünet következett. A következő 1986-os album a koncertek virtuóz számait, a zenészek improvizációs szólóit tartalmazta. 1987-től ismét nem lehetett hallani a Yesről, bár itt-ott felbukkant egy-két ismert tag. 1991-ben az egykori tagokból a nyolc leghíresebb összeállt és elkészítették a "Union"-t. Ezt követően világkörüli turnén mutatták be alkotásukat. A Yes azóta is él és működik bár eléggé ritkán hallatnak magukról a tagok. Utolsó koncertkörútjuk 2002-2003-ban volt, mikor is a Wakeman, Bruford, Banks, Howe, Anderson felállás ünnepelte a Yes 35-ik születésnapját.