Amerikai énekesnő 1944-ben született

1944. DECEMBER 11.-ÉN SZÜLETETT BRENDA LEE AMERIKAI ÉNEKESNŐ.

"Szabad kislány egy kis dinamitot?"

Brenda Lee eredetileg Brenda Mae Tarpley zenei csodagyerek volt. Bár lakhelyeiken az apa életében áram nem volt, volt egy elemes rádiójuk, ami már kisgyermekként csodálatba ejtette Brendát. Már kétéves korára képes volt arra, hogy a rádióban, egyszer meghallgatva egy zenét utána elfütyülje a teljes dallamot. Anyja és nővére is visszaidézte, hogy többször is elvitték az édességboltba, ahol a pultra állva énekelt, megszolgálva az ingyen édességet.

Hangja, szép arca, és az izgalom teljes hiánya szereplés közben már ötéves korára nagy érdeklődést váltott ki. Hatéves korában megnyert egy énekversenyt, amelyet általános iskolások számára szerveztek. A díj egy apró szereplés volt a "Starmakers Revue" című atlantai rádióműsorban. Apja 1953-ban meghalt, így Brenda tízéves korára a család első számú kenyérkeresőjévé vált: különböző eseményeken, rádió- és tévéműsorokban énekelt.

PÁLYÁJA KEZDETE

Az áttörés számára akkor következett el, amikor visszautasított egy harminc dollárt érő televíziós szereplést Atlantában azért, hogy meghallgathassa Red Foleyt és az Ozark Jubileet Showt Augustában. Ugyanis 1956-ban egy augustai DJ rávette Foleyt, hogy a műsora előtt hallgassa meg Brenda Leet. Foleyt ugyanúgy meghökkentette a hatalmas erejű hang, mint előtte mindenki mást és azonnal beleegyezett, hogy Brenda még aznap este a színpadon előadhassa Hank Williams "Jambalaya" című dalát, mégpedig próba nélkül !

Foley így emlékezett:

"Még mindig végigfut a hátamon a hideg, ha arra gondolok, amikor először hallottam azt a hangot. Az egyik lába elkezdte ütni a ritmust, mintha préritüzet taposna el, de egyetlen más izom sem rezdült abban a kis testben. És amikor megcsinálta azt a trükkös hajlítást a hangjában, ez eléggé felrázott ahhoz a transzból, hogy észrevegyem, elfelejtettem lemenni a színpadról. Ott álltam, miután 26 év alatt meg kellett volna tanuljam, hogyan kell közönség előtt viselkedni, a szám két mérföld szélesre tátva, üveges szemekkel."

A nézőtéren tapsvihar tört ki, és le sem engedték a színpadról, amíg el nem énekelt még három dalt. Tizenegy éves volt, és jóval kevesebb, mint 150 centiméter. (Felnőttként állítólag 140-145 centiméter magas volt.) Kevesebb, mint két hónappal később, 1956. május 21-án a Decca Records lemezszerződést ajánlott fel neki. Tizenegy éves korában kezdte a pályáját, rockabilly dalokkal, mint amilyen a "BIGELOW 6-200" és a "Little Jonah." A „Dinamit” című száma, egy alig 145 centiméter magas kislány dala, egész életre szólóan megszolgálta számára a „Little Miss Dinamit” becenevet.

Connie Francisszel együtt ő lett az első női könnyűzenei bálvány. Slágereinek sorozata hatalmas népszerűsége szerzett számára. 1958 karácsonyán jött ki "Rockin' Around the Christmas Tree" című lemeze, amelyből kezdetben csak ötezer példányt tudtak eladni, de végül több, mint ötmillió lett belőle. A DJ-ktől egy másik becenevet is kapott - „a Little Miss Razz- Matazz” - miután 1959 végén nagy sláger lett "Sweet Nothin's," című dala.

A CSÚCSON

Country énekesként szerzett hírnevet és első nagylemeze, az 1957-es "One Step at a Time" valóban country zene volt. Később azonban menedzserei úgy gondolták, pop-rock zenészként jobban „eladható”, emiatt történt, hogy legismertebb számait az 1960-as évektől nem a country rádiók mutatták be, és 1969-ig dalainak country zenei áthallása ellenére Brenda Leenek nem is volt igazi country slágere.

Legnagyobb sikereit az 1950-es évek végétől a 60-as évek közepéig rockabilly és rock & roll stílusú dalokkal érte el. Legnagyobb sikerű slágerei közé tartozott ebben az időszakban a country klasszikus "Jambalaya (On the Bayou)" rockabilly változata, a country zenész Ronnie Self szerezte "Sweet Nothin's", és az "I'm Sorry", a "Let's Jump The Broomstick" az "I Want to Be Wanted", az "All Alone Am I" és a "Fool #1".

Legnagyobb példányszámban eladott slágere furcsa mód egy karácsonyi dal. 1958-ban, amikor 13 éves volt, Owen Bradley kérte meg, hogy vegye lemezre Johnny Marks dalát, aki már korábban is sikert aratott karácsonyi dalokkal. Brenda Lee októberben énekelte lemezre a "Rockin' Around the Christmas Tree" című dalt a három gitáros nagyágyú Hank Garland, Grady Martin és Harold Bradley emlékezetes gitárkíséretével. A Decca csak novemberben dobta piacra a lemezt, de csak 5000 példányt tudott eladni belőle, és nem lett sokkal sikeresebb de a következő évi újra kiadás rendkívüli sikert hozott, s végül összesen több mint 5 millió példány fogyott el belőle.

Listasikerei hanyatlásával a kor sok más fehér rock előadóhoz hasonlóan visszatért a gyökerekhez, hogy a countrypiacon arasson sikereket, bár ebben családi kötelezettségei gátolták ebben. A rocknapok örökségeként tekintélyes összegű kártérítést ítéltek meg neki, a Decca által ki nem fizetett jogdíjak miatt.

A határozott, egyéni stílusú Brenda Lee tehetsége törekvő személyiséggel párosult. A 60-as évek eleji klasszikus felvételei korának legmegragadóbb lemezei maradnak. Nemzedékének talán legjobb fehér rockénekesnőjeként verhetetlen előadója volt a balladáknak is, mint az "I'm Sorry", az "All Alone Am I", az "As Usual", vagy a "Walk Away", mely dalok napjainkban is milliók kedvencei maradtak.

A 76 éves Brenda Lee a mai napig is boldog nagymama, akinek két leánya és három unokája van.