Egy SANYO készülék volt a SAMSUNG első televíziója

A SANYO 2013-ban nagyjából megszűnt, a SAMSUNG pedig a világ vezető gyártója lett, de kezdjük az elején. 1947-ben megalakul a Sanyo Electric Works. A cég kezdetben dinamólámpákat gyártott kerékpárokra egy használaton kívüli Matsushita üzemben. 1950-től felvette a Sanyo Electric Co. nevet és 1952-ben piacra dobják Japán első műanyag kávájú rádióját. Abban az időben többnyire faburkolatú rádiók készülnek, de az SS-52 modell jelentette az áttörést, amely a konkurenseknél olcsóbb árával világszerte ismertté teszi a cég nevét.
1954-től már dobtárcsás mosógépek is szerepeltek a termékeik között. Ugyanebben az évben elkészül első fekete-fehér TV készülékük, a 17-C231, 1956-ban pedig tranzisztoros rádiót kezdenek forgalmazni. A lenti képen egy ilyen rádió 1959-ből.

1958-ban a vezér és kísérete az USA-ba és Európába utazik. Ennek eredményeképpen néhány éven belül szinte az egész világon SANYO képviseletek nyílnak, Hong Kongban felépül az első külföldi gyáruk, Tokióban pedig megalakul a Tokyo SANYO Electric Co., Ltd, leányvállalat mely hűtőszekrényeket, rádió alkatrészeket, félvezetőket gyárt. A cég ekkor már 8000 dolgozóval rendelkezik.

1959 és 1961 között Tokióban, és az Amerikai Egyesült Államokban is felépítette gyárait a cég. A hatvanas éveket egy új magnetofonnal, az S-21MR-rel, valamint első színes televíziójával, a 21-CT5-tel indítják. Ekkor kezdődik a SANYO elemek, és akkumulátorok terén elért tündöklése is. Bejelentik az első újratölthető Ni-CD akkumulátort, Cadnica néven, mely önállóan csak 1964-ben kerül boltokba. A kisméretű elemek és akkumulátorok a hordozható elektronikai eszközök korszakának kezdetét jelentik. Ennek egyik első képviselője a SANYO 8S-P25 elemes rádió, mely az említett Cadnica akkumulátorokat használja. A korszak újdonsága volt még egy zsebdiktafon, amiről itt olvashatunk.

1964-ben már világszerte adnak el televíziókat, és a cég TV exportja eléri a 100 000 darab fekete-fehér, és 6000 darab színes készüléket. Lenti képen egy műanyag kávás rádió, és egy korai színes TV látható.

1966-ban jött létre a Tottori Sanyo Electric Co. 1970-ben készül el a SAMSUNG első fekete-fehér tévéje, amit a SANYO-val közösen fejlesztett. 1971-ben forgalomba hozták az abszorpciós hűtőt.

1969-ben a SANYO bejelenti a világ akkori legkisebb, színes televízióját, a 9”-os (~23 cm) képátlóval rendelkező 19-CT1000-et, két évre rá, pedig megjelentetik első távirányítós tévéjüket a Sanyo Zubacont. A következő évtized elején megalakul a vállalat saját fejlesztőközpontja.

Az 1970-es években világelsőként magnézium-dioxidos lítiumelemeket gyártottak.

1972-ben több, különböző területre szánt videokamerát dobnak piacra. Az 1850 dolláros VCS-3000-at főleg vállalati, zártláncú TV-hálózatokhoz ajánlják, akár 24-órás működésre, és ilyen a VC-1155, és a tranzisztoros keresővel ellátott VCM-2000 modell is. A VC-1120 és a VC-1150 egy általános használatú TV kamera, gyenge fényben való videózáshoz. A VC-500-at otthoni felhasználásra szánják, a legnagyobb előnyének felhozott „hordozhatóság” ekkor még 2 kilogrammos súlyt jelent.

1974-ben megjelennek egy saját fejlesztésű és rövid életű videoformátummal, ez a V-cord. Jó technológiai kapcsolatban voltak a SONY céggel, ezért támogatják a Beta rendszert. 1977-ben megjelenik az első ilyen rendszerű készülékük SANYO Betacord néven (lent balra), ez volt a VTC-9100-as modell. A legkelendőbb videomagnó az Egyesült Királyságban 1983-ban a SANYO VTC5000.  Később áttértek a VHS video formátumra, kamkorderekben pedig a Video8 rendszer lett náluk a befutó.

1975-ben a SANYO megvásárolja az amerikai Fisher céget, és innentől kezdve ezen a néven is forgalmazzák saját termékeiket. Bár a Fishert előtte inkább magas minőségű audió termékeiről ismerték, ezentúl szinte minden SANYO készüléknek lesz egy Fisher alteregója is.

1976-ban ismét egy zártláncú hálózatba szánt, fekete-fehér kamera kerül bejelentésre VC-1600X néven, mely a korábbiaknál jóval olcsóbban, 300 dollárért kapható. Ebben az időszakban megújul a cég addigi emblémája is. Az évtized a SANYO legnagyobb fejlődésének tanúja. 1978-ra a hat évvel azelőtti több mint tízszeresére nő a forgalom, amely közel 1 milliárd dollárt jelent. A korábban megkezdett, megújuló energiaforrások iránti kutatás eredménye a '75-ben kiadott, szilikon alapú napelem, az évtized végére pedig már hajlékony napelem cellákat is képes gyártani a cég.

1979-ben Fisher márkanév alatt jelenik meg a világ első, hi-fi autórádió rendszere, '81-ben pedig szintén egy világújdonság, az első LED lámpa.

1984-ben, a Sanyo bevezette az MBC-550 PC-t (fent jobbra), ami akkoriban a legalacsonyabb költségű IBM kompatibilis személyi számítógép a piacon. Amerikában 1000 Dollár az ára. Kicsivel lassabb mint az IBM PC, mert az 4,77 Megahertzen ketyeg, a SANYO pedig 3,6-on.

Magyarországon a lenti képen látható két termékük volt igen népszerű a nyolcvanas években, a jobboldali ferde SANYO deck néven híresült el a köztudatban. Ezekből sok ma is fellelhető működőképes állapotban.

Az 1985-ös Photokinán a SANYO, a Kodakkal, Polaroiddal és Fujifilmmel közösen jelentette be első 8mm-es videokameráját, amely végre a kamerák méretcsökkenését is elindíthatta. Az 1987-ben megjelent SANYO VM-10 volt a világ első 8mm-es videokamerája, amely lassított felvételre is képes volt. Ebben az évben a SANYO kínálatában már újraírható CD lemezt is találunk.

A Tokyo Sanyo Electric Co. és a Sanyo Electric Co. 1986-ban egyesült.

A digitális fényképezőgépek gyártásába és fejlesztésébe, meglehetősen későn fog a cég. A fejlesztés valószínűleg a 80-as évek közepe táján kezdődhetett, amikor az ismertebb gyártók már bemutatták saját prototípusaikat. A Sanyónak ez 1989-ben sikerült, a StillVision SVC-05 nevű modellel. Bár még csak prototípus volt, a gyártó tervezett árat is közölt (800 dollár), de a gép soha nem került sorozatgyártásba, és az első, bolti forgalomban is kapható digitális fényképezőgépére még hosszú éveket kellett várnunk. Legalábbis saját név alatt, hiszen a SANYO a 90-es években a világ legnagyobb OEM digitális fényképezőgép gyártójává vált, és bedolgozott többek között az Olympus és a Nikon cégeknek is.

1989-ben egyébként a vállalat a világon elsőként dob piacra LCD-alapú videoprojektort, és hifi minőségű videofelvevőt.

A kilencvenes évek nagy videómagnó dömpinggel kezdődik. A SANYO is rengeteg modellt gyárt, Európában Fisher és SIEMENS márkanévvel is forgalmazzák őket. A VHR-5100 típusú gép ITT NOKIA VR 3520 néven is a boltokba kerül kisebb külső módosításokkal, ebből hazánkban nagyon sok talál gazdára, több példánnyal is találkoztam amit a cikk írásának időpontjában is használtak.

1994-ben már nagy tömegben állítottak elő lítium-ionos elemeket, három évre rá az első digitális kamerát is forgalomba hozták, majd 2000-ben legyártották az ötbilliomodik nikkel-kadmium elemet. Lítium-ion akkumulátorainak licencét világszerte több nagy gyártó is megvásárolta többek között a német Varta és az amerikai Duracell is.

Egy 1995-ben megrendezett berlini bemutatón bejelentik a világ első 3D televízióját. A készüléken persze a SANYO felirat díszeleg. Fontosabb azonban, hogy egyes források szerint ekkor kezdődik a digitális fényképezőgépek gyártása is, márkanevet azonban nem közölnek. A cég hivatalos honlapja szerint első saját nevű gépük a SANYO DSC-V1 (kódnevén: Maltese) volt 1997-ben, mások viszont az 1996-os dátumot jelölik meg és a VPC-G1-et.

1999 több világújdonságot hoz, mellyel kapcsolatban felmerül a SANYO neve is. A nyár folyamán az Olympusszal és a Hitachival közösen bejelentik az iD Photo Disc-et, amely egy mágneses-optikai elvű, floppyhoz hasonló, adattároló lemez. Ezt szánják az akkor még gyenge kapacitású memóriakártyák leváltására. Az iD lemez 730 MB-os, ami kb. 20x-osa a korszak fotómemóriáinak. Ezt követően a Kodakkal együtt bejelentik a világ első aktív-mátrix OLED kijelzőjét, melynek prototípusa 2,4”-os. Következő év tavaszán már 5,5”-os 320 x 240 pixeles OLED kijelzőt mutatnak be.

A már szárnyaló mobiltelefon piacon sem tétlenkedik a cég. 2001-ben bejelenti a világ egyik legvékonyabb telefonját, az alig 1 centis SCP-6000-et, valamint egy vezeték nélküli képáttöltést lehetővé tevő szabványt, mellyel digitális fényképezőgépünket mobilunkhoz csatlakoztatva oszthatnánk meg fényképeinket. Ezt követően egy új elgondolást hoznak nyilvánosságra, a Wi-Fi kapcsolattal ellátott CompactFlash kártyát.

Az év végére a Sanyót Japán harmadik legnagyobb elektronikai termék gyártójaként tartják számon. Megnyitja első digitális fényképezőgép gyártó üzemét Kínában, mely terméket korábban Japánban, Dél-Koreában és Indonéziában gyártott. A 2000-es évek elejére a SANYO már a világ legnagyobb tölthető akkumulátor gyártója és fejlesztője, és komoly részesedéssel bír a napelemgyártásban is. A SANYO első Magyarországi gyárát 1999-ben kezdik építeni, a termelés 2000-ben indul el. Eleinte akkumulátorokat és tartós elemeket gyártanak. 2005 nyarára új üzemegységgel egészítik ki, ahol napelemek és légkondik készülnek.

A 2004-es Chūetsu földrengés súlyosan megrongálta a SANYO félvezető üzemét, és ennek eredményeként hatalmas pénzügyi veszteséget szenved abban az évben. 2005-ben lát napvilágot, hogy ez  205 milliárd Jen. Ugyanebben az évben a cég bejelentette a szerkezetátalakítási tervet, ami egy új vállalati jövőképpel párosul. A környezetvédelem került a középpontba, a napenergia, légkondicionálás, hibrid autó akkumulátorok, valamint kamerák, projektorok, és mobiltelefonok képezik a fő irányvonalat. Itt kell megemlíteni, hogy a SANYO egy kiterjedt szocializációs folyamaton keresztül készíti fel az új alkalmazottakat. Ez egy öt hónapos tanfolyam, amely során együtt esznek, és alszanak, egy a vállalat által biztosított helyiségben. Ott mindent megtanulnak az alapvető szakmai követelményekről, és a cég elvárásairól, valamint arról hogy hogyan kezeljék a munkatársaikat és a feletteseiket.

A három évre szóló szerkezetátalakítási program a fellendülés jeleit hozta, a bejelentését követő évben konkrétan 2,6 milliárd Jen nyereséget. A SANYO továbbra is a világ első számú akkumulátor előállítója. 2005-ben bevezetik az Eneloop alacsony önkisülésű NiMH ( nikkel-metál-hidrid ) akkumulátort, amely ellentétben a tipikus NiMH cellákkal lassabban veszti el a töltést, és hosszabb ideig használható, ezért környezetbarátnak minősül.

2005-ben Vietnamban nyit digitális fényképezőgép gyártó üzemet a cég, de a 90-es évek végén jellemző lendület némileg alábbhagy. Az előző üzleti évben 20%-os visszaesést produkálnak, így gyártói kapacitását csökkenteni kényszerül. A kedvezőtlen piaci viszonyoktól függetlenül a SANYO a világ egyik legnagyobb OEM fényképezőgép gyártója. Az általa készített összes fényképezőgép több mint 90%-át OEM szerződésben gyártja és csak a maradék kerül SANYO márkanéven a boltokba.

2006 márciusában bemutatják a Xacti VPC-HD1 EX kamkordert, ami az első között van az otthoni használatra szánt HD rögzítők között. Sajnos a szerkezetátalakítási program megtorpan, és a cég 2003-tól kezdve folyamatosan veszteséges.

2007-ben gazdát cserél a SANYO veszteséges mobiltelefon-üzletága, amelyet az Európában kevéssé ismert japán Kyocera vásárol meg. A vállalat korábban már két sikertelen kísérletet tett az üzletág eladására, 2006 elején már majdnem megegyezett a Nokiával egy vegyesvállalat alapításáról, azonban végül nézetkülönbségek miatt ez mégsem valósult meg. Tavasszal a cégalapító családba tartozó Iue helyét új elnök vette át. Szeicsiró Szanó hidegfejű, a végletekig racionális vezető hírében áll és egyik első intézkedése volt a veszteséget termelő mobiltelefonos üzletág eladása, amelyért a Kyocera mellett a Sharp is érdeklődött, előbbi cég azonban állítólag több mint kétszer annyit kínált. A három éve folyamatosan veszteséges mobiltelefonos üzletágnál mintegy 2 ezer ember dolgozott, a részleg a legutóbbi pénzügyi évben 2,4 milliárd dolláros forgalmat bonyolított, ezzel a vállalat bevételének 15 százalékát hozva. A divízió felszippantásával a Kyocera a világ hetedik legnagyobb mobiltelefon-gyártójává válik.

2008-ban a Panasonic 234 milliárd jenért (2,6 milliárd dollár) megvásárolja a Golden Sach amerikai bank SANYO-ban birtokolt részvénycsomagját. A döntésében valószínűleg közrejátszott az is, hogy 2,12 milliárd dollár negyedéves veszteséget jelentett be a SANYO- írja a Financial Times. A befektetési banknak azonban így is jó üzlet volt : 2006-ban 300 milliárd jent fektetett be az akkoriban rossz anyagi helyzetben lévő vállalatba két másik pénzintézettel, a Sumitomo Mitsui Bankkal és a Daiwa Sercurities-zel. Ezzel a tranzakcióval pedig 565 milliárd jent kapott a három befektető, ami 88 százalékos megtérülést jelent két év alatt.

A SANYO felvásárlásával a Panasonic várhatóan 20 százalékkal szerette volna növelni árbevételét. Emellett a SANYO a világ legnagyobb lítium-ion elem és akkumulátor-gyártója. A Panasonicnak is van ilyen üzletága, és a kettő egyesítésével a vállalat nagymértékben növelheti piaci súlyát a hibrid gépkocsiknak gyártott akkumulátorok piacán. Ez pedig kitörési pont lehet a Panasonicnak, amely ugyanebben az évben 40 százalékkal csökkentette előrejelzését az idei várható profitjára vonatkozóan.

2010-ben a Panasonic az egész vállalatot megszerezte, majd saját leányvállalatává alakította.

Az összeolvadás azonban nem hozta meg a várt eredményt, részben a koreai riválisok előretörése, részben pedig a jen folyamatos erősödése miatt, ami rendkívül megdrágította az összes japán vállalat termékeit, versenyhátrányba hozva azokat a világpiacon. A Panasonic elkezdte levagdosni a SANYO részlegeit, a félvezetőgyártó tevékenységet az ON Semiconductornak adta el 2010-ben, a digitális fényképezőkkel és kamerákkal foglalkozó üzletágat pedig  2013-ban egy magántőkés csoport vette meg.

2013-ban a WHIRPOOL 51%-os részesedést szerez a kínai Hefei SANYO cégben, amit még a SANYO alapított, de ekkor éppen a Panasonic leányvállalata.

2013 Szeptemberében leáll a munka a Sanyo Hungary Kft. dorogi napelemgyárában, az üzem mintegy 500 dolgozóját elbocsátják, a gyártósorokat Japánba szállítják.

Az elkövetkező években a Panasonic teljesen leépítheti a Sanyót, és a márkát is megszüntetheti. Egy több mint 50 éves, legendás gyártó tűnhet el hamarosan a süllyesztőben, bár a cikk írásának időpontjában még forgalmaznak SANYO márkajelzéssel tv készüléket és hangprojektort az USA-ban. Az anyavállalat filozófiája szerint, ahol jól be van járatva a név, ott még használják egy darabig.

Források: Wiki, Pixinfo.hu, Index.hu