Az első otthoni célra szánt kazettás formátum, egymás tetejére rakott két orsóból állt.

 Az első kazettás videó formátum valójában a U-matic volt, de azt főleg professzionális célokra szánták. A Philips 1972-ben vezette be a piacra a VCR (Video Cassette Recorder) magnót. A rendszer könnyen kezelhető volt és már színt is tudott rögzíteni, de az ára elég borsosra sikeredett, ha ma kezdenék árulni akkor 3400 angol Font lenne, ami majdnem egy kis autó ára ! Az első modell az N 1500 volt amit még mechanikus órával lehetett időzíteni.Háromféle játék idővel készültek a kazetták: 30, 45 és 60 perc. A 60 perces videokazetta rendkívül megbízhatatlan volt a vékony szalag miatt.Ehhez jött még a mechanika kiszámíthatatlansága.

A Philips VCR rendszer rengeteg úttörő újítást hozott, és nagy előrelépés volt az igazán praktikus otthoni videokazetta rendszerek elterjesztésében. Az első Philips N1500 modell tartalmazta az összes lényeges elemet ami a házi videózáshoz szükségeltetik :

• Egyszerű kezelhetőség, nem kell szalagbefűzéssel bajlódni és teljes automatikus stop a szalag végén.
• A tuneren keresztül rögzítette a televíziós programokat.
• Egy óra időzítővel felügyelet nélküli felvételeket lehetett készíteni.
• A modulátor, amelyen keresztül egyszerű kapcsolatot lehetett létesíteni a televízió-vevőkészülékkel.

1977-ben a Philips bejelentette, hogy fontolgatják a formátum Észak-Amerikai forgalmazását, de az NTSC szabvány miatt meg kellett volna növelni a szalagsebességet ami ugyanakkora hossznál kevesebb játékidőt eredményezett volna, valamint a VHS megjelenése is ekkortájt bontakozott, ezért a forgalmazás maradt Európában. Az általam beszerzett példány az utolsó széria volt N1702 típusjelzéssel 1979-ben jelent meg a piacon.

Sajnos ebben is a fej törött, a tulajdonosoknak mindig volt egy olyan mániájuk hogy a dobon lévő két kis piszkot le kell törölni ami ugye a fejmag és legtöbbször pótolhatatlan. A szerkezet igen masszív és nagyon súlyos egyéniség, hatalmas erők ébrednek benne. Mechanikusan még mindig jól működik, az órája is jár de sajnos a szalagról képet nem kapunk. Az alsó képen látszik hogy a fej állórészébe építették a komplett előerősítőt. A fejmagok már itt is különböző fázisú jelet szolgáltatnak az áthallások kiküszöbölése végett, hasonlóan mint a VHS rendszernél.

A forgásérzékelő jeladó valami kazettás magnó törlőfejnek néz ki. 1977-től volt VCR Long Play és 1978-tól pedig Super Video ( SVR ,de csak a Grundig, Siemens, és ITT márkanévvel). Az eredeti játékidő 65 percről  Long Play-ben háromszorosára nőtt és SVR-ben pedig öt órán keresztül lehetett lejátszani. Bár a különböző rendszerek ugyanazt a szalagot használták még sem voltak egymással kompatibilisek. Az egyiken felvett filmet nem lehetett lejátszani a másik rendszerrel. A szalagokat viszont 3 különböző címkézéssel látták el 1978-tól. VCR, VCR Long Play és SVR .

A hangot állófej rögzítette, volt sztereó verzió is. Végül a Video2000 szorította ki a piacról ezeket a rendszereket, bár az alap VCR állítólag egészen 1989-ig létezett. Meglepő módon a képminőség jobb volt mint a későbbi VHS és Betamax rendszereké, főleg a színvisszaadás de a TV adástól azért jócskán elmaradt.

forrás (Wikipédia)