A japánok koppintottak

Már többször megtárgyaltuk, hogy a Szovjetunióban mennyi mindent lemásoltak. Létezik azonban pár ellenpélda is, amikből most megnézünk egyet.

A szamurájok leszármazottai követték a szovjet mérnökök fejlesztéseit, és bizony ha észrevettek valami hasznosíthatót, az fel is használták

A történet 1971-ben kezdődött. Az Arzamasz hangszergyár tervezőirodájában folyamatban voltak az előkészületek a Legenda 401 (ami a Philips EL3302 másolata volt) kazettás magnó gyártásának bevezetésére . A mérnökök szerettek volna rádiót beépíteni a készülékbe, de az amúgy is kicsi méretek miatt ezt nem tudták kivitelezni. Eredeti megoldást javasoltak: a kompakt kazettába építsenek egy rádióvevőt, ami kivehető, tehát műsort rögzíteni nem lehet róla, de ha a tulajdonosnak rádióhallgatáshoz támad kedve, akkor ezt megteheti.

Sem a magnó mérete, sem az ára nem változott, de ha akartad, megvásárolhattad az adapterkazettát hozzá és egy több funkciós szerkezet tulajdonosa lettél.

1979-ben a Sony világhódító útjára indította a Walkmant. Ezek a hordható kis lejátszók rendkívül népszerűek lettek. A Toshiba japán mérnökei emlékeztek az Arzamasz tervezőiroda fejlesztésére.

A sétálómagnóban végképp nem volt semmi plusz hely, ezért adta magát a dolog, hogy a 10 évvel azelőtti szovjet fejlesztés új értelmet nyerhet. Persze voltak kisebb eltérések, pl. a Legend-401 magnón 4 érintkező volt a rádiókazetta csatlakoztatásához, a Toshiba fejlesztésén pedig 6, és az érintkezők is más helyen voltak.

A vevők megkedvelték az újdonságot, létezett külön AM és FM sávon működő rádiókazetta és később megjelent a két sávos "AM-FM tuner pack".

back-in-ussr.com