A rendszerváltáskor félbeszakadt magyar katonai fejlesztések

Na persze a teljesség igénye nélkül, bár az oldalon már volt szó több ilyen projektről, hiszen ezek szervesen kapcsolódtak a gyárak történetéhez. Gerlits Péter nyugalmazott mérnök alezredes több érdekes fejlesztésben is részt vett, ezért hiteles forrásból ismerhetünk meg párat.

PPA  ( párhuzamos panorámaanalizátor)

A '70-es évek második felében kutatómunka indult beszélő személyek hang útján történő azonosítására. Ehhez felhasználták a Mechanikai Laboratóriumban kifejlesztett PPA1 párhuzamos szűrős (fésűszűrős) spektrumanalizátort. Az eszközben 128 nagy oldalmeredekségű kristályszűrőt alkalmaztak, az egyes szûrõk között 32 Hz távolsággal, azaz a frekvenciafelbontás 32 Hz, majd egy újabb megoldással 16 Hz volt. Az analizátorral kialakított eszköz körülbelül 60 százalékos valószínűséggel lehetővé tette beszélő személy azonosítását a rendszer számítógépében tárolt minták alapján. (Napjaink számítástechnikai eszközeivel ez már gyerekjáték, de akkoriban komoly teljesítménynek számított)
A magyar eredményeket megismerve a szovjet Felderítő Főcsoport Főnökség rejtjel megfejtő szolgálata javaslatot tett közös kutatómunka indítására az USA hírrendszereiben egyre elterjedtebb analóg beszédtitkosítók feltörése érdekében. A közös kutató -fejlesztő munka eredményeként létrejött egy számítógépes jelfeldolgozó programmal kiegészült PPA (ML párhuzamos panorámaanalizátor) rendszer, ahol egy színes képernyőn megjelent az összekevert spektrum. Ennek szektorai fényceruzával átrendezhetők voltak.

Az átrendező kód felismerését követően a számítógép a megfejtett beszédet "kimondta" egy, a technikai osztályon kidolgozott program segítségével. A kész rendszerből a szovjet fél részére 16 darabot szállítottak le. A beszédfelismerő (dekódoló) gyakorlati alkalmazását és használhatóságát jól példázza a történet, amikor Nixon (még alelnökként) repülőgépe fedélzetéről ilyen titkosító eszköz felhasználásával tájékoztatta Washingtont moszkvai tárgyalásairól. A kivételesen jól rögzített anyagot sikerült helyreállítani és a nyílt szöveget jelenteni, ami az elöljárók részéről nagy elismerést váltott ki.

Megkezdődött a beszédszektorok automatikus felismerésére és rendezésére szolgáló program kidolgozása is, ami TPA 1140 számítógépen futott volna, azonban a szovjetekkel való együttműködés 1989-ben megszakadt, a további hazai kutatás pedig nem folytatódott.

Őrnaszád

Szőnyi István úr (2.Csoportfőnökség (MH Katonai Felderítő Hivatala (MN KFH)) technikai osztályának főnöke) vezetésével 1985-ben egy delegáció tolmácsaként Lengyelországba utaztam. Egy Hell félszigeti haditengerészeti támaszponton bemutatták részünkre a magyar rádiófelderítő eszközökkel felszerelt őrnaszádjukat. A haditengerészeti hagyományoknak megfelelően a fedélzetre lépésünknél sípszóval fogadtak. Számomra meglepetés volt, hogy itt találkoztam a Mechanikai Laboratórium által gyártott UP3-MB típusú (lenti kép) ultrarövid hullámú panoráma analizátorral.  Mint az újonnan kinevezett átvételi alosztály vezetője, ennek a típusnak a részletes vizsgálatán keresztül ismerkedtem meg a katonai minőségi vizsgálatok alapjaival. Civil koromban minőség ellenőrként dolgozva ilyen feladatokkal már találkoztam. A klimatikus és mechanikai vizsgálatok, és azok szigorúsága természetesen újdonságot jelentettek  számomra. Akkoriban a MechLabor szakértőivel bevizsgált négy darab vevő minden követelményt kielégített. A 12 éves készülékek, egy hajó fedélzetén, hibátlanul működtek!

Az 1980 utolsó éveiben a lengyel-magyar fél államközi megállapodása értelmében elkezdődött egy közös téma a rádiófelderítő eszközök  területén. Az alkalmazási jó tapasztalatok alapján a magyar fél vállalta,  hogy kidolgoz egy elektronikus felderítő hajó tervet lengyel hordozó alapon. A 2. Csoport Főnökség Technikai szolgálatánál Szabó Béla kapta a témavezetés megtisztelő megbízását. Béla megmutatta részemre az elkészült terveket.  A lengyel féltől kapott alaprajzon a felderítési folyamatnak megfelelően voltak a magyar gyártmányú rádiófelderítő eszközök elhelyezve. A tervezett konkrét rendszer tervet t is tartalmazott. A rendszerváltás után végül ebből sem lett semmi.

Balaton fedőnevű harcászati rádiófelderítő komplexum

Az 1988-89-es években Román-Magyar együttműködésben páncélozott URH iránymerő fejlesztése kezdődött a Technikai osztály irányításával a Mechanikai Laboratóriumban. Témafelelős Szabó Béla volt. A szállító PSZH -t (BTR-70A) a román fél adta.

Szóta Tibor KFKI (TPA-1140) számítógépre készítette a rendszerprogramot. A mért irányokat grafikusan, egy a számítógép kijelzőjén megjelenő térképen ábrázoló rész még nem készült el, így részt vehettem ebben a projektben. Szóta Tibiről csak annyit, hogy tiszthelyettes és középfokú végzettsége ellenére az osztály szerintem legkiválóbb programozója volt. Nekem is sokat segített. A térkép készítési kiindulási elképzelés téves volt. A beszkennelt bit formájú térképeket akarták alkalmazni. A bit formánál minden egyes képelem ugyanolyan arányban nagyításra kerül. A grafikák általában bit formában készülnek. A vektor alapú képeknél a képet megadható vastagságú vonalakból felépített vonalak adják. Térkép vagy műszaki rajzok készítésnél célszerű a vektor ábrázolást alkalmazni mivel itt a nagyítások és a vonalak vastagsága egymástól független.

Elkészültem a számítógép képernyőjén történő térkép rajzolással, és a vektor alapú térkép programom ekkor már képes volt fogadni iránymérési adatokat RS 232 vonalról. Kezdetben az iránymerő állomást egy Commodore 64 helyettesítette. Ez adott adatokat egy IBM PC-nek RS 232 vonalról . Győr környékén tartott terepméréseknél a beadott irányok még szimuláltak voltak. A nagyváradi gyakorlatnál éles, a román alájátszás mért irányai jelentek meg a számítógép térképes képernyőjén.

A tesztek során Budapestről Nagyváradig az utat egy huzamban végighajtottuk. Menet közben azzal tréfálkoztunk, hogy a 2. világháború óta mi vagyunk az első Magyar  alegység, aki páncélossal lépi át a magyar-román határt. A valósághoz hozzátartozik, hogy a páncélos gyártmányként és tulajdonként is román volt. A téma, mint annyi más , nem lett folytatva.

Balkon fedőnevű rádióforgalom statisztikai rendszer

A statisztikai értékelő rendszer feladata volt a szemben álló fél rádióforrásai aktivitásának felmérése, az adások gyakoriságának és időtartamának vizsgálata és az adatok számítógépes feldolgozása, majd előre tárolt szituációkkal kapcsolt korreláció számítások eredményeként következtetés kidolgozása az ellenség várható tevékenységéről. A fejlesztése még az első fázisban leállt, részben témavezetői hiányosság, részben a nem megfelelő kivitelező megválasztása miatt.

A Balkon témának én voltam a felelőse. A téma a Műszeripari Kutató Intézetnek (MIKI) lett kiadva. A cél az volt, hogy ki fejlesszünk ki egy jól működő rendszert, mely a magnó szalagra rögzített rádiótáviratok különböző jellemzőit felismerte, és mérte. Híradó osztályunk kérésemre megadott időben kisugárzott adásokat, adott modulációval és jellemzőkkel amiket egy REV készülékkel vettem és stúdió magnetofonnal kiváló minőségi magnó szalagra rögzítettem. A tesztelést a MIKI területén végeztem a fejlesztővel. Az adás módokat a berendezés jól felismerte és a jellemzőket kiválóan mérte.
A Balkon témát kutató, és fejlesztő társaságnak egy nehezebb feladatot is meg kellett oldania. A rádióadók, és a rádióadások real time (valós idejű) analizálását. Vevőként a Schlumberger cég  Minilock 6900A típusú készülékét alkalmazták. Számítógép választásuk nem volt a legszerencsésebb. Az ELEKTRONIKA 60 gép ugyan szovjet gyártmányú volt de például az indítása és programozása lyukszalaggal történt. Működése elég megbízhatatlan volt (lenti kép). Az ELEKTRONIKA 60 -hoz RS 232 vonalon a Commodore 64--ről készítettem egy vezérlő programot amit munkatársam, Lipcsei Lajos , gépi kódon a gyorsítás kedvéért átírt IBM PC -re. A készüléket a Bartók Béla úti laborban mérőgenerátorról kipróbáltam. Csapatpróbán Kőszegen volt, és egy külföldi gyakorlaton is rész vett. Sajnos az adásmódok felismerése és jellemzők mérése megbízhatatlan volt.

Szőnyi úr látva a MIKI kudarcát a Mechanikai Laboratóriumban kívánta folytatni a témát. Összehozott egy ML fejlesztővel és IBM PC Műszaki Követelményeket dolgoztunk ki. A tervezettel a TECHNIKA (magyar katonai anyagok külkereskedelmével foglalkozó vállalat) szervezésében kiutaztunk egy soron lévő GIU (TECHNIKA szovjet megfelelője) egyeztetésre ahol kiderült, hogy a témánk nem is szerepel a napirenden. A szovjet fél amikor megtudta, hogy egy IBM PC rendszerről van szó, azonnal adott időt számunkra. A nyolcvanas évek végén még kapva kaptak az akkori csúcstechnikára.

Akuszto-Optikai rendszerek fejlesztése

A Budapesti Műszaki Egyetem Atomfizikai Intézetében1985-ben indult egy új fizikai elvet alkalmazó berendezés fejlesztése, amely a hagyományos panorámavevők sebességét és sávszélességét nagyságrendekkel meghaladta. Ez volt az akuszto-optikai spektrumanalizátorra épülő panorámavevő (AO -vevő). Felvettem a kapcsolatot a tanszékkel és a témafelelős Jakab Lászlóval, aki bemutatta a próbapadon lévő összeállítást. Főnökömnek Szőnyi István mk. ezredes úrnak jelentettem az ügyet és látogatásunk után megszületett az első szerződés. Megkaptam a Bragg témafelelősségi megbízást.

Az eszköz az úgynevezett Bragg effektus alkalmazására épült. Ennek lényege, hogy egy megfelelő összetételű (pl. Tellúr-dioxid) kristályhasáb egyik oldalára egy úgynevezett transduceren keresztül adjuk az antennáról vett jelet., mely a kristályon nagy sebességgel áthaladva, annak rácsszerkezetében hullámfrontokat hoz létre. A kristályra oldalirányból egy megfelelően kitágított lézernyalábot bocsájtunk, amely a kristály hullámfrontjain megtörik és a rádiófrekvenciás jel hullámhosszától függő szögeltéréssel lép ki. Ezt egy fényérzékeny diódasorra (CCD) vetítve előállítható a frekvenciaspektrum. Elsőként 30 – 60, illetve 60 – 90 MHz sáv vételére alkalmas eszköz került fejlesztésre. Az eszköz alkalmas volt az akkoriban egyre inkább elterjedő frekvenciaugratásos (Frequency Hopping) adások felismerésére, technikai jellemzőik (ugrástáv, frekvenciachip-ugrásidő) meghatározására. Talán a mostani szoftverrádió technikához lehetne legjobban hasonlítani a dolgot.

Elkészült még egy 1 G Hz sávátfogású mikrohullámú AO -vevő, melyen felismerhető volt az átlagos környezeti zajból kissé kiemelkedő széles sávú szórt spektrumú adás is. Kísérleti minta szintjén ugyancsak kidolgozták az akuszto-optikai rádió-iránymérő modelljét is, amely lehetővé tette a frekvenciaugratásos adók iránymérését, vagyis helyzetük meghatározását.

A témához tartozó projektek:
Baltazár.
1985. Alapszerződés. Kutatási feladatok meghatározása. Laboratóriumi modell kialakítása.
1986. Kompakt optika - elektronikai rendszer.
1987. Frekvencia tartomány bővítése.
1988. Minta példány kialakítása. Mérések.
1989. EHMK kidolgozása. Mechanikai Labor szerződés. Minta példány elkészítése.
1990. Első ML gyári példány elkészítése NDK exportra.

Forma1.
1987. Nagy sebességű akuszto optikai elven működő URH iránymérő kutatása.
1988. Optikai rendszer kifejlesztése.
1989. Iránymérő mintapéldányának kifejlesztése. Terepmérések bot antennákkal. Külföldi mérések.
1990. Mintapéldány konténerbe telepítése, Mechanikai Labor által fejlesztett antenna rendszerrel végzett
terepmérések.

Linóleum.
1987. LiNbO3 alapanyagú Bragg cella kifejlesztése a mikrohullámú tartományban működő vevő készülék céljára.
1988. Kísérleti optikai rendszer kifejlesztése.
1989. Frekvenciatartomány bővítése.

Az akuszto-optikai kutatás-fejlesztés - bár jelentős eredményeket mutatott fel – az igények és pénzügyi források megszűnése miatt leállt. Szőnyi úr 1989-ban nyugdíjba ment. A magyar haditechnikai kutatásokban és fejlesztésekben jelentős változás történt. Az 1989 évi események eredményeként csökkentek a kutatási-fejlesztési összegeket biztosító Ipari Minisztérium és HM. 2. Csoportfőnökség költségvetési keretei. A témák folytatásához szükséges anyagi források beszűkültek. A LINOLEUM téma fel lett függesztve, a többi témában az elérhető eredmények és szükséges ráfordítások vizsgálata volt a feladat. A Bragg témák további alakulását nyugállományba vonulásom miatt (1990 december), nem követhettem.

Gerlits Péter honlapja nyomán, a szerző engedélyével