A hang mint fegyver

Ez alkalommal a hang fegyverként való felhasználásáról lesz szó. Ez a téma nagyon sok érdekességet rejt, de gyakran táptalaja az álhíreknek. A poszt célja kizárólag a valóban létező projektek, és az effajta fegyverek tanulmányozása.

A hallható hangok frekvenciája 20-20.000Hz-ig terjed. A fül az 1000-5000Hz közötti tartományban a legérzékenyebb, ettől lefelé és felfelé már egyre kisebb hangerővel halljuk a hangokat. Az ember számára nem hallható alacsony rezgésszámú hangokat - 0-20 Hz között - infrahangoknak nevezzük, a 20 000 Hz-nél magasabb és 100 MHz-nél alacsonyabb frekvenciájú hangokat pedig ultrahangnak. Egyes források, ezt a az alsó küszöböt 16-18 kHz-re teszik.

Az ember által hallhatónál magasabb hangokat még hallják a kutyák és a macskák, ez körülbelül 35 - 40 kHz - ig terjed, de egyes rágcsálók érzékelik a 100 kHz-es hangokat is. Az ultrahang természetesen az élő szervezetekre is hatással van. Ultrahangos kezelést alkalmaznak a gyógyászatban egyes ideg-, izom- és csontrendszeri megbetegedések gyógyítására. Talán legismertebb szerepe mégis az, hogy szervezeten belüli diagnosztikai vizsgálatokra használják, segítségével megállapíthatnak egyes betegségeket, vagy például a magzat elhelyezkedését a méhben. Az ultrahangok mechanikai rezgések, amiket már nem érzékelünk hangként. Biológiai hatásuk a dózistól függően lehet az életfunkciók serkentése vagy az életfolyamatok gátlása. Ultrahang a sejt közötti állományt fellazítja, a sejteket elroncsolja. Különösen érzékeny rájuk a középfül és a szem. Bőrünk az ultrahangot zömmel visszaveri, a szőrzettel borított test azonban hőenergiává alakítja. Ultrahang pontos biológiai hatása még nem tisztázott.

Legkisebb halható hang (hallásküszöb) és legnagyobb fájdalmat még nem okozó hang (fájdalomküszöb) közötti 120dB-es hangerőkülönbség elviselését az teszi lehetővé a fül számára, hogy az érzet erőssége az ingernél lassabban nő, a logaritmikus skála szerint. Ezt a fájdalomküszöböt kihasználva lehetőség van olyan riasztó eszköz építésére, amely az ultrahanghoz közeli és ultrahang frekvenciájú hangokkal igyekszik elüldözni a behatolót.

A 20 Hz-nél kisebb frekvenciájú rezgések az infrahangok. Ezek minden pillanatban érkeznek hozzánk, pl. egy gyenge földrengés, a faggyal együtt járó talajrepedések keletkezése, egy-egy széllökés által. Az infrahangok az emberi szervezetre károsak lehetnek. Az infrahang hat az agy bioáramára, másfelől pedig az idegrendszerre. Ezen kívül a nagy teljesítményű infrahanggal való besugárzás a belső szerveket erős rezgésbe hozza, melynek következtében a szív és az érrendszer jelentős mértékben túlterhelődhet. A 7-8 Hz frekvenciájú infrahang különösen veszélyes, mert gyakorlatilag megegyezik a belső szervek saját rezgésszámával, így könnyen bekövetkezhet a rezonancia jelenség melynek fellépésekor a belső szervek sérülnek, valamint a vérkeringés saját rezgésszáma is 8 Hz körül van, ezért a rezonancia, illetve a fellépő interferencia révén az érrendszer károsodhat. Az infrahangok fáradtságot okoznak. Még a leggyengébb 7 Hz-es infrahang is erős fejfájást, látási zavarokat, figyelmetlenséget okozhat, ráadásul szinte mindenen áthatol. Az infrahangok emberi szervezetre gyakorolt hatása régóta kutatott terület, de ismereteink még erősen hiányosak ezen a területen. Laboratóriumi és harctéri kísérleteket egyaránt végeztek már olyan infrahangforrásokkal, amelyek az ember egyes szerveivel interferenciába lépve ritmuszavarokat, pánikérzetet, menekülési ösztönt, tudatzavart, vagy súlyosabb esetben halált okozhatnak.

A NASA kutatásai alapján ismeretes, hogy a 19 Hz-es rezgések, amelyek forrásai a rakétahajtóművek, hatnak a szemgolyókra és képesek az űrhajósok látását megzavarni, többek között különböző látomásokat létrehozni. Létezik olyan vélemény is, hogy az infrahang (csakúgy, mint az ultrahang) rezonanciafrekvenciákon képes szétroncsolni a belső szerveket. Ezt a hipotézist az American Institute of Ultrasound in Medicine (AIUM) tudósai részben megcáfolták.

A hang fegyverként való alkalmazására már az ószövetségi írásokban is tettek utalást. Jerikó város falai a zsidó kürtök hatására omlottak össze, bár ezt a verziót a kutatók erősen kétségbe vonják, mégis a történet arra enged következtetni, hogy a hang fegyverként történő felhasználására már az ókorban is voltak elképzelések. Az ember a hangot, mint „eszközt” a történelme során a kommunikáció mellett már a kezdetektől fogva elrettentő eszközként, azaz fegyverként is alkalmazta. Sok nép használt harci dobokat, és amikor megjelentek a tűzfegyverek, akkor a lövésük erős hangja egészen a 19. sz. végéig komoly erényüknek számított. Leonyid Vasziljev szovjet mérnök a KGB megbízásából már a 30-as évek elején sikeres kísérleteket végzett az emberi fület sértő hanghullámokkal. A kutatási eredményeit még Nyugaton megjelent könyvében is publikálta.

1941-ben több kilowattos szirénával kísérleteztek, amit kisebb járműre szereltek. 460 Hz-es hangot sugároztak ki vele, ami 30 méterről mér elérte a fájdalomküszöböt. Próbálkoztak még hangszórókon keresztül a hangerő és a hangszín rendszertelen változtatásával mindenféle kellemetlen zajokat kelteni, hogy ezáltal a célszemélyeket dezorientálják, bennük rossz közérzetet keltsenek, valamint megzavarják a kommunikációt a tömeg és a hangadók között.

Az összeomlás szélén álló Németország is próbálkozott hangfegyverrel a második világháború vége felé. A Dr. Zippenmayer vezetésével működő fejlesztőcsapat úgy gondolta, hogy bizonyos intenzitású infrahangok képesek kárt tenni a repülőgépekben és annak személyzetében. Az általuk kifejlesztett furcsa szerkezetben metánt és levegőt égettek, és az ezzel előidézett megfelelő frekvenciájú robbanásokat ezután hangtükrök segítségével irányították. Egyetlen prototípus épült, de a konstrukció hiányosságaiból adódóan azonban képtelen lett volna a hanghullámokat nagy magasságba feljuttatni, ráadásul a kezelő személyzetre is károsan hatott. Minden valószínűség szerint soha nem került bevethető állapotba.

A legsikeresebb sorozatban gyártott, és a fősodratú médiában is előforduló hangfegyver az LRAD (Long Range Acoustic Device – Nagy Hatótávolságú Akusztikus Berendezés) – ami egy erősen irányított nagy teljesítményű akusztikus sugárzó, melyet az American Technology Corporation fejlesztett ki 2000-ben. A berendezést egy Woody Norris (cégvezető, ismert feltaláló, és a nem halálos fegyverek konstruktőre, aki a lenti képen látható) által vezetett mérnökcsapat fejlesztette ki. Az eszközt eredetileg tüntetések feloszlatására szánták. A továbbiakban a hatáskörét szélesítették és hatásosnak ismerték el, mint terrortámadás és kalóztámadás elleni fegyver, utcai harcok során használható segédeszköz, valamint feldühödött tömeg lecsillapítására alkalmas készülék.

A fegyver, ahogy a nevéből is adódik a hang erejével próbálja kiiktatni a célpontot. Az LRAD különböző típusainak a megsemmisítés távolságában mért hangnyomásszintjének (sound pressure level – SPL) értéke 136-től 162 dB-ig terjed. Viszonyításként gyakran felhozzák a következő példákat: egy utasszállító repülőgép SPL-je 120 dB, dobhártyasérülés pedig 130 dB-nél történik. A támadó hang frekvenciatartománya 2,1 kHz-től 3,1 kHz-ig terjed. Leggyakrabban a 2,5 kHz-et használják, miközben az eszköz 30 - 60 fokos szögben sugároz, ami lehetővé teszi a szelektív alkalmazást. Az LRAD használható egyszerű hangosbeszélőként is különböző figyelmeztetések lejátszására.

Az LRAD képes pszichológiai-, valamint testi sérülést is okozni. Aki a fegyver hatósugarába kerül, az érezhet félelmet, pszichoemocionális stressz érheti, jelentkezhet erős fülfájás, és majdnem garantáltan megsérül a dobhártyája, elvesztheti a tájékozódóképességét, szédülhet, émelyeghet sőt hányhat is. A pszichésen labilis embereknél pánikroham alakulhat ki. Az LRAD-ok többféle változatát fejlesztették ki, amelyek hatótávolságukban, teljesítményükben és tömeg-méret jellemzőikben különböznek egymástól. Az emberséges hangfegyver ellenzői azt állítják, hogy az LRAD nagy teljesítményű változatai képesek belső szervi sérüléseket okozni. Szerintük az LRAD hatása végzetes is lehet. Ezek a következtetések állatokon végzett kísérleti kutatásoknak az eredményein alapulnak.

Amióta létezik az LRAD többször használták rendőrségi és katonai (iraki, afganisztáni, szíriai) műveletekben. Legismertebb alkalmazói az USA hadserege és rendőrsége, az FBI, amerikai katonai magántársaságok, Szingapúr Haditengerészete, a Grúz Rendőrség, a Vietnámi Parti Őrség, a Japán Parti Őrség, Szenegál, Togo és Elefántcsontpart Haditengerészete és még sokan mások. Összesen 24 állam és megközelítőleg 100, javarészt tengeri magánvállalat. Az LRAD sikeres alkalmazásának egyik legismertebb esete az volt, amikor 2005-ben a Seaburn Spirit nevű utasszállító óceánjárót elfoglalni akaró szomáliai kalózok támadását tudták visszaverni a segítségével. Akkor az LRAD megfutamította a támadókat. A hajón egy 30 000 dollár értékű berendezés teljesített szolgálatot. Ismeretes egy 2008-ban történt incidens, amikor is az MV Biscaglia nevű, LRAD-dal felszerelt olajszállító hajót kalózok foglalták el. Egyesek szerint a legénységnek nem volt ideje a sugárzókat használni az RPG-7 gránátvetőkkel és AK-74 gépfegyverekkel támadó kalózok ellen, míg mások szerint a kalózok fejhallgatókat használtak egyéni védelem gyanánt.

2007-ben a grúz rendőrség használt LRAD-ot a Tbiliszi demonstrálók ellen. A készülék legnagyobb médiavisszhangja a 2009-es G20-as csúcstalálkozón tüntető tömeg oszlatásánál volt Pittsburgh-ben. Erre alig emlékszik ma már valaki, hiszen a hangágyú egyik legnagyobb előnye, hogy nem médiaérzékeny, a tévés tudósításokon nem olyan látványos, mint a könnygáz vagy a vízágyú. A pittsburghi beszámolók szerint az ágyú által okozott fájdalom elviselhetetlen, amikor a rendfenntartók egy utcát úgy próbáltak elzárni, hogy a járdákat könnygázgránátokkal szórták meg, az úttestet pedig hangágyúval lőtték, a tüntetők tömegei hanyatt-homlok menekültek az utca széle felé, önként vállalva a könnygázt a hang okozta fájdalom helyett.

Az LRAD karrierjét élénk viták övezik, de az kétségtelen, hogy a leghatékonyabb tömegoszlató nem halálos fegyverek egyike amit valaha kitaláltak, lényegesen jobb, mint a könnygáz és a vízágyú. Missouri állam illetékesei a notórius gyorshajtók megfékezésére használnak LRAD hangágyúkat. Az eszközt elsősorban az útfelújítások közelében szeretnék bevetni, hogy megakadályozzák a lezárások és a nehézkes munkagépek okozta esetleges baleseteket.

2005 Június 3-án a zsidó államot kettéválasztó izraeli fal ellen tüntető palesztinok ellen vetették be először a Scream-nek nevezett új infrahangú fegyvert. A kisteherautó platójára erősített szerkezet 10 másodperces időközönként „lőtt" az emberek közé, és a csodálkozó palesztin fiatalok fülüket befogva, tántorogva igyekeztek elszaladni a helyszínről. Az AP jelen lévő tudósítója elmondta, hogy hiába tapasztotta a tenyerét a fülére, mert a mélyen dübörgő hang a kezén át behatolt a fejébe és hamarosan erős szédülés és hányinger fogta el.

A korszerű orosz, „Suttogó pajzs” nevű, halált nem okozó fegyver is az infrahangok hatásán alapul (lenti kép). A berendezés a rendvédelmi szervek dolgozói által használt pajzs, amibe infrahang sugárzót építettek.

A készüléket 2014-ben fejlesztették ki és 2015-ben az Orosz Belügyminisztérium hadrendbe is állította, lévén azt a Büntetés Végrehajtási Szövetségi Szolgálat már előzőleg kipróbálta. 2016-ban megjelent egy közlemény arról, hogy a pajzsot a Roszgvargyija (az Orosz Föderáció nemzeti gárdájának központi irányító szerve – Wikipédia) is használni fogja. A „Tehnoomsk” portál szerint az első 5 pajzs 7,5 millió rubeljébe (kb. 32 millió forint) került a Belügyminisztériumnak. 2016-ban már pályázatot hirdettek hasonló, nagy teljesítményű, pótkocsira szerelt mobilrendszerre. A szerződésben foglalt kezdeti ár 5,1 millió rubel volt. A Roszgvargyija részére 2018-ban 62 millió rubelért terveznek Suttogó pajzsokat vásárolni.

Az, hogy hol fejlesztették ki ezt az eszközt nem tudjuk, de még 2015-ben napvilágra került néhány műszaki jellemzője. Ismert, hogy a pajzsban két sugárzó gerjeszti a hanghullámokat szuperheterodin elven, vagyis az infrahang két magasabb frekvencia különbségéből keveredik ki. A pontos értékekről nincs információ. A pajzs által generált hangnyomás középértéke 10 m távolságban 120 dB, az eszköz akkumulátoros üzemideje eléri az 50 percet, a folyamatos sugárzás ideje 30 másodperc, utána 15 másodperc szünet. A Suttogó pajzs éles használatáról publikus információ nincs.

Egy japán cég speciális akusztikai eszközt, un. beszédzavarót fejlesztett ki (lenti kép). Ennek lényege, hogy egy mikrofont irányítanak nagy pontossággal a beszélő személyre és a vett hangot feldolgozva, annak egyes részeit néhány száz milliszekundummal késleltetve visszasugározzák a beszélő felé, aki a híradások szerint belezavarodik a beszédébe és mondat közben elakadva, azt nem tudja folytatni. A konstruktőrök olyan hasznos felhasználási példákat is felhoztak, mint a nyilvános könyvtárakban hangoskodók, vagy a társaságban minduntalan mások szavába vágók elhallgattatása. Ezek nevetségesnek tűnhetnek, de pl. egy kormányellenes tüntetésen ki lehet iktatni a hangadókat.

Az akusztikus fegyverek nem csak a szárazföldön fejtik ki hatásukat, hanem víz alatt is. Az eLOUD – Enhanced Underwater Loudhailer elnevezéső - berendezés a búvárokat akadályozza abban, hogy védett létesítmények, objektumok, hajók, stb. közelébe jussanak. Több száz méter távolságra kihelyezhető, 40 m mélységig működik egy feltöltéssel kb. 2 óra időtartamig.

2001. szeptember 11-e után kezdett meg a San Diego-i American Technology cég kifejleszteni egy nagy intenzitású hang-lövedéket kibocsátó eszközt. A fegyver ideális lehet a légi marsalloknak is a repülőgép eltérítőkkel szemben. Az eszköz 6 és 10 kHz közötti frekvenciájú,130-140 dB hangnyomást idéz elő akár 90 méter távolságig. Használata során nem sérül a repülőgép burkolata. Működése: 1 m hosszú, 4 cm átmérőjű polimer kompozit csőben piezoelektromos lemezeket helyeznek el, mindegyik egy kis hangszóróként működik. A leghátsó lemezre hangimpulzust adunk. A lemez továbbadja a nyomásimpulzust az előtte levő 2. lemeznek. Ebben a pillanatban adjuk az elektromos impulzusjelet is a 2. lemeznek, amely így megnövelt impulzust ad tovább. A sorozatos impulzusnövelések vezetnek addig, hogy a cső torkolatánál lövedékszerű impulzus jelenik meg. Az 1–2 másodperces, 140 dB fölötti hangnyomásszint a fülben rendkívüli fájdalmat okoz, ideiglenes süketséget vált ki, továbbá egyensúly-problémákat és zavarodottságot is előidéz. A hagyományos fegyverekhez képest az eszköz használata lényegesen kisebb kockázatot jelent a repülőgépeken.

Egy másik fejlesztési irány az örvénygyűrűket lövő fegyvereké. Ezek egy töltetkamrába zárt gázt használnak arra, hogy sorozatos robbantásokat idézzenek elő, ami hangos örvénygyűrűket kelt. Ilyen elven működik a jégesők megfékezésére hivatott szerkezet. A földön lévő fegyverből kiinduló örvénygyűrűk lökéshullámokká alakulnak a felhőhöz érve és megzavarják a jégeső kialakulási fázisát - legalábbis a gyártó szerint. Az örvénygyűrű-generátorok hatása tovább növelhető, ha a gázgyűrűkbe valamilyen irritáló anyagot (könnygázt, nagyon finomra őrölt borsot, stb.) juttatnak. Ez az irány azonban zsákutcának bizonyult, nem sikerült olyan stabilan működő nem halálos tömegoszlató eszközt kifejleszteni, ami ezen az elven működik.

Kutatások folynak még a fehérzaj nem halálos fegyverként való alkalmazására. A kaotikus fehérzaj túlterheli a hallószerveket, éles fájdalmat és szédülést okoz. Az agyban „hangok” szólalnak meg, ami akár meg is őrjítheti – ideiglenesen vagy átmenetileg – a célszemélyeket.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy az elterjedt mítoszokkal ellentétben a hangfegyver nem robbantja szét az ember fejét, nem sugároz „halálos frekvenciát” és nem okoz önkéntelen székletürítést. Ugyanakkor a kutatások eredményesek voltak, mert a rendőrség és a hadsereg is tömegesen használ ilyen eszközöket. A téma a rádiófrekvenciás fegyverekkel folytatódik hamarosan.

Források: ridus.ru, pult.ru, hadmernok.hu, Független.hu, Index.hu, Wikipédia

A fordításban segédkezett: Bereczky Csaba