A VHS továbbfejlesztett HD minőségű verziója szeretett volna lenni
A DVD térhódítása, és a lemezes, valamint HDD alapú felvevők megjelenése előtt a JVC szeretett volna továbblépni a hagyományos VHS rendszerrel. Bár az S-VHS és a W-VHS már egy továbbfejlesztett verzió volt, a digitális és HD korszak beköszönte előtt ez édeskevésnek bizonyult. Ekkor karöltve a Hitachi, Matsushita és Philips cégekkel a D-VHS, azaz Digital-VHS kifejlesztésébe kezdtek. Ez a rendszer fizikailag ugyanazt a kazetta mechanizmust jelentette, amit az előd használt, de magasabb minőségű szalag volt bele. MPEG-2 transport stream került rögzítésre, hasonló mint amit a legtöbb digitális TV adás használt abban az időben. A formátumot 1998-ban vezették be.
Ezek a kazetták 4 órányi normál minőségű digitális felvétel tárolására alkalmasak, a DVD-nél jobb minőségben. Lényeges különbség a DVD-vel szemben, hogy a D-VHS nem alkalmaz tömörítést. Ezt a szalagos egységek kategóriákkal nagyobb adattároló kapacitása teszi lehetővé, de a JVC szerint a különbség inkább a másolás miatt fontos. Amennyiben ugyanis a videóinformáció nincsen tömörítve, akkor azt nehezebb tárolni, továbbítani, következtetésképpen illegálisan terjeszteni. Csak a példa kedvéért egy 75GB-os merevlemez mindössze 30 perc D-VHS felvételt tudna tárolni. A JVC szakemberei emellett "hagyományos" másolásvédelemmel is ellátták a D-VHS rendszert, hogy az illegális sokszorosítást tovább nehezítsék. A JVC által kifejlesztett másolásvédelmi eljárás a cég szerint sokkal hatékonyabb, mint a DVD-kben alkalmazott változat. A D-VHS másolásvédelmi eljárását ugyanis kizárólag a televízió dekódere képes hatástalanítani.
HD minőségben viszont csak 2 óra fért fel egy kazettára, de azért a rendszer nem volt ennyire egyszerű. 4 féle játékidejű kazetta volt forgalomban, ezekre 3 féle sebességgel tudtunk rögzíteni, és a képfelbontást is lehetett változtatni, ez jó pár variációt eredményezett, ami könnyen megzavarta az átlag felhasználót. Voltak más problémák is. Például a JVC és a Mitsubishi D-VHS felvétele nem volt kompatibilis egymással. Nagy felbontású tartalmakat csak FireWire csatlakozón keresztül lehetett bevinni a készülékekbe, az pedig elég ritka volt a kamerákon kívül. Az értékesítés sem úgy alakult ahogy gondolták. Kevés lejátszó talált gazdára, és ez magasan tartotta az árakat. Még 2013-ban is 1000 dollár környékén kelt el az e-Bay aukciós portálon egy JVC HM-DT100 D-VHS recorder.
Amint láthatjuk ez a készülék HDMI kimenettel is rendelkezett. Mivel a nagy felbontású tartalmak felvétele elég körülményes volt ezzel a rendszerrel, ezért 2002-ben az USA-ban előre rögzített tartalmakat adtak ki D-Theater márkanévvel. Ezt a megoldást több nagy filmstúdió is támogatta, de természetesen másolásvédelemmel kiegészítve. A minőség sokkal jobb volt mint a normál DVD-nél, sőt alig maradt el a Blu-ray lemezekétől.
