Szalagos videó formátum a hatvanas évekből

EIAJ-1 a Japán Elektronikai Gyártók Szövetségének a videó formátumok szabványosítására tett első próbálkozása. 1960-tól már kezdett kifejlődni a mágneses képrögzítés, még ha csak stúdió és ipari szinten is, persze ahány gyártó, annyiféle szalagméret és rögzítési mód, és természetesen mindenki védte a sajátját. Ezt az áldatlan állapotot szerették volna megszüntetni egy olyan formátummal, amit mindenki használ, és nem kell kompatibilitási problémákkal küszködni, meg másolgatni az anyagokat. 1/2 colos szalagot használt a rendszer, ez a normál orsós magnó szalagszélességének a kétszerese, kb: 18 cm-es orsón, a hordozható gépekbe 12 cm-es átmérő lett rendszeresítve.

1968 decemberében került forgalomba az első ilyen rendszerű rögzítő a SONY CV2100 (baloldalon lent). A készülék megbízhatósága, és viszonylag alacsony ára miatt széles körben elterjedt. Főleg intézmények és kisebb stúdiók használták, de háztartásokban is előfordult. A CV sorozat után az AV jött. Az Országos Oktatástechnikai Központ a 70-es évek közepén az AV sorozat készülékeivel látta el a hazai tanárképzõ fõiskolákat, és a megyei pedagógustovábbképzõ intézeteket, ezzel megalapozta az oktatásban a magyarországi videokultúrát. Egészen 1985-ig használták őket. A CV és az AV sorozat minden tagja csak fekete-fehér felvételek rögzítésére illetve lejátszására alkalmas, a felbontás 300 tv sor. Összehasonlításképpen a VHS videóknál ez az érték csak 240. Voltak még hordozható telepes verziók is, komplett szettként kamerával és monitorral.

A szalag hossza ezeknél a gépeknél maximum 60-75 perc folyamatos felvételt tett lehetővé 16,32 cm/sec sebesség mellett, ami az otthoni használatot erősen korlátozta. 1974-től a Szovjetunióban is elkezdődött a gyártása egy EIAJ-1 rendszerű készüléknek Elektronika 501 típusszámmal, ez erősen hasonlított a SONY AV3420-asra.

A szalagok befűzögetésével mindig gond volt, főleg ha videómagnóról van szó, ahol könnyebben megsérül a forgófej . Az EIAJ-2 formátum már kazettás volt, meg színes is, de túl későn jött, ekkor már sokkal jobb, és olcsóbb rendszerek is léteztek, ezért nem tudta megismételni elődje sikereit.

Rendkívül érdekes megoldást alkalmaztak, ugyanis a kazetta csak egyetlen orsót tartalmazott. A másik, amire felcsévélődött a szalag, az a készülék belsejében volt. Ez azzal a hátránnyal járt, hogy ha ki akartuk venni a gépből a kazettát, akkor meg kellett várni amíg visszacsévél, és ez a U-matic rendszerhez képest igen nagy hátrányt jelentett.