TERTA számítógépek I.

A Telefongyár első 100 évének történetét pontosan megírták már az emlékoldalon (ITT), viszont minket az utolsó 10 év érdekel 1990-ig, ami tudomásom szerint fekete folt, és nem foglalkoztak vele eléggé. A Telefongyárat a privatizáció során a Siemens vette meg, és nem sok maradt sem a házi múzeumból, sem a korábban felhalmozott értékekből, de ezt már megszokhattuk a magyar gyárak történeti leírásaiban. Azt is érdemes tudni, hogy a Telefongyárban, már a 60-as évektől nem gyártottak telefont és a 70-es években bevonták a számítástechnikai programba. A gyár fő profiljához a vezetékes híradástechnika tartozott, és a számítástechnikán belül ehhez a vonalhoz a távadat átvitel/távadat feldolgozás állt a legközelebb.

Első berendezésük, a TAP-70, távadat feldolgozó állomás, mely mechanikus,Consul villanyírógéppel, MOM gyártmányú lyukszalagolvasó és lyukasztó berendezésel, íróasztalszerű kivitelben készült. Ez a távadat feldolgozó képes volt online kapcsolatot létesíteni (bérelt) telex vagy telefonvonalon központi számítógéppel (a KGST ESZR rendszere IBM 360 architektúrát vett át, és gyártott, tehát a TAP-70 is képes volt IBM 360 sorozatú számítógépek végberendezéseként üzemelni) A TAP-70 képes volt off-line adatelőkészítésre is, pl, a távközlési vonal hibája, kiesése esetén, az adatokat lyukszalagra lehetett rögzíteni, és később továbbítani a számítógépközpontba. Ebben az esetben még nem beszélhetünk valódi helyi adatfeldolgozásról. A helyi adat előkészítés, és adat feldolgozás igénye (hiszen a nagyszámítógépek nem álltak korlátlanul időben sem) rendelkezésre, a 70-es évek végén merült fel nagyobb mértékben. Később igény jelentkezett, egy inteligens terminál iránt, amely önálló processzorral rendelkezik, és korlátozott mértékben képes helyi adatrögzítési és feldolgozási problémákat megoldani, valamint az adatátvitelt, kommunikációt biztosítani a számítógépközpont felé.

A TAP-34 megszületésének előzményeiről:

A Telefongyár a távadatfeldolgozási profilja keretében, az ESZR programban egy sor berendezést tervezett és gyártott, 1990-ig. Néhányat saját fejlesztés alapján, néhányat közösen fejlesztett magyar kutatóintézetekkel, de vásárolt külföldi liszenszet is(az osztrák Mannesmann cég MT-120 kis asztali nyomtatócsaládját, melyet TMT-120 néven gyártottak, és továbbfejlesztettek.) A számítástechnika, és a hagyományos profilú átvitel technika fejlesztése két külön fejlesztési főosztályon koncentrálódott. A profilhoz szorosan tartozó modemek tervezése,gyártása már a 70-es évek végén megvalósult, 300, 600, 1200, 2400 9600 Baud adat átviteli sebességekkel, kapcsolt és bérelt vonalra, 2 és 4 huzalos ,szinkron és aszinkron rendszerben. Főbb típusok voltak a TAM-600, TAM-1200 TEM-9600. Ezen kívül gyártottak csoportos modemeket (RACK-rendszerben) központi, nagyszámítógép melleti üzeme is, valamint multiplexort, és TAF-processzort a SZTAKI közreműködésével sokcsatornás távadat átviteli front-end processzor IBM nagygép mellé) A gyárban a számítástechnika inkább másodlagos volt, a fő profil továbbra is a vezetékes (PCM) technika, a sokcsatornás analóg és digitális jel átvitel, kisebb részben katonai vezetékes technika gyártása volt. A 80-as évek közepén k.b. 5000 fő létszám dolgozott a gyárban, beleértve a védéki telephelyeket is. (Sátoraljaújhely, Bugyi, Kecskemét) 1982-ben a hazai számítástechnikai ipar fellendítésére központi utasításban határozták meg, hogy mely elektronikai cégeknek kell számítógépeket gyártaniuk.Ehhez kapcsolódóan, hatalmas állami beruházásokat valósítottak meg a magyar elektronikai iparban, korszerű nyugati gépeket, technológiákat importáltak, és felgyorsították az innovációt, megpróbálva minden lehetséges (és lehetetlen) dolgot, hogy csökkenteni lehesen viszonylagos lemaradásunkat a világ élenjáró technológiai szintjétől.

A KGST szerepe a TAP-34 megszületésében

A Nagygépes vonal, az IBM 360 sorozat

Létezett a szocialista országok között, a KGST keretein belül, de tulajdonképpen épp a KGST lassú, és nehézkes együttműködési rendszerét mintegy megkerülve és felgyorsítva, két számítástechnikai program. Az első, a régebbi az ESZR (Egységes Számítógép Rendszer), és a MSZR ( Mikro Számítógép Rendszer) Ez a két keretrendszer, mely alapját képezte a (volt) szocialista országok számítástechnikai fejlesztéseinek, a maga idejében korszerű volt, és nagy haladást jelentett. Addig ugyanis mindenki ment a saját elképzelése és lehetőségei után, a gépek, szoftverek nem voltak kompatibilisek, kis darabszámban készültek és éppen ezért is, drágák voltak. A nyugati import vagy a pénzhiány, vagy az amerikai embargós politika (amely az aktuális elnöktöl függően 4 évente akár teljes fordulatot is vehetett) akadályozta, mindenesetre nem lehetett korszerű gépeket, perifériákat egyszerű módon beszerezni. Még 1-1 darabot, ha sikerült is furfangos módon becsempészni, vagy az embargót kijátszani, ez a néhány gép semmiképpen sem tudta a felmerülő igényeket kielégíteni. AZ ESZR-t a 60-as évek közepén találták ki,és a 60-as évek végén indult el, és az IBM akkor legkorszerűbb, 360-as sorozatát másolta le (természetesen az IBM-et nem kérdezték meg)

Magyarország a legkisebb ESZR gépet kapja feladatnak

Magyarország az ESZR-ben elsősorban perifériákkal, és az ESZR sorozat legkisebb, R-10 fedőnevű (mini) számítógépével vett részt. A Videoton, egy francia gép gyártási jogát vette meg (a franciák üzletet akartak, és már akkor sem szerették, ha az amerikaiak beleszóltak a dolgaikba). Megvették még néhány nyomtató, és terminál gyártási jogát is, hogy legyenek perifériák. Diszkeket a Bolgárok és a MOM szállították .Az R-10 nem volt az IBM 360-al kompatibilis, mégis az ESZR tagja lett, miután a "háziversenyben" a KFKI által, teljesen önállóan fejlesztett, és nem másolt TPA-70 gépet (amely az érdekesség kedvéért szintén nem volt DEC-PDP kompatibilis) legyőzte. Ez később megpecsételte a TPA-70 sorsát, mely szép csendben "kimúlt" , pedig sokak szerint a legjobb, legmegbízhatóbb magyar gép volt. A Videoton vezetésének lobbytevékenysége ( a videoton politikai vonalon is erősnek számított, sok embernek adott munkát és presztízs szempontok is érvényesültek) sokkal erősebb volt, mint egy kutatóintézeté, amelynek nem is a számítógépgyártás volt a fő profilja.

Van igény a kisebb számítógépekre is, nem kell mindenkinek IBM mainframe.

Nem minden felhasználásra felel meg a nagyszámítógép. Drága, lassú, és kevés is van belőle.

Az egyszerű ipari, oktatási feladatokra olcsó kisgépek kellenek. Felmerül az igény a miniszámítógépekre, megalakítják az MSZR-t

MSZR program keretében (később ez lett a mikroszámítógépes vonal) először a Digital cég PDP-11 sorozatú gépeit másolták le. Ebben a programban tágabban értelmezték a szabványosítás, és az egységesítés fogalmát. Magyarországon ebben a körben alkották a legtöbb, és a legsikeresebb gépet. A KFKI, mely a TPA sorozatú , teljesen PDP-11 kompatibilis gépeivel talán a keleti blokk legjobb miniszámítógépeit gyártotta.

70-es évek elején megjelenő mikroprocesszorok új kihívást jelentettek. Egy egész sor mikroprocesszor és a hozzájuk tartozó LSI elemkészletet kezdtek el gyártani, és ezek alapján gépeket készíteni a 70-es évek közepétől.

Együttműködés az ESZR keretében

Az együttműködés egyrészt nemzetközi szinten valósult meg, a főbb irányvonalak meghatározásával, és a feladatok országonkénti lebontásával. Nemzeti szinten azután további tervek készültek, gyárakra, és berendezésekre lebontva, hogy melyik gyár, milyen számítógépeket, perifériákat, alkatrészeket fog gyártani. Az elkészült berendezéseknek közös szabványoknak, előírásoknak kelett megfelelni, és egy approbációnak nevezett műszaki átvétei eljárást folytattak le minden, a programba hivatalosan bekerülő berendezés esetében. A dolog valahogy a következőképpen nézett ki: Felmerült pl, hogy szükség van egy bizonyos feladatot ellátó terminálra ( esetünkben a TAP-34-et vesszük alapul) Összeült egy bizottság, (műszaki-gazdasági szakértőkből) amely meghatározta a főbb műszaki jellemzőket (hogy mit kell tudnia a terminálnak). Majd megkeresték a szabad ,vagy fejleszthető tervezési és gyártási kapacitásokat, tulajdonképpen azt a gyárat, tervezőintézetet, ahol a munkát elvégzik ( ez tág teret biztosított az országok, és azon belül az ipari vállalatok lobbyzásának). Esetleg a gyár jelentkezett, hogy ilyen vagy olyan berendezéseket tudna gyártani, és van-e kereslet a termékeire ? A még csak bizottsági üléseken, és vágyálmokban létező berendezés ezután kapott egy ESZR számot, pl, EC 8534, és ezután ez lett a tervbeli hivatalos megnevezése. Ezután, a további terveknél (pl, mint egy nagyszámítógép terminálját) figyelembe vették, mint potenciálisan gyártásba kerülő, és rövidesen szállítható berendezést. pl. ha egy másik KGST országban egy nagyszámítógép tervezését , vagy gyártását határozták el, akkor nem biztos hogy saját terminált kellett kifejleszteni hozzá, hanem megnézték az ESZR típusválasztékában, hogy mondjuk 2 év múlva, ha elkészülnek, milyen terminálok lesznek, és ha úgy döntöttek, akkor "beletervezték" egy másik országban gyártott, de esetleg még szintén csak papíron létező terminál felhasználását.

Milyen mikroprocesszorok álltak a rendelkezésre a MSZR keretében ?

Bulgária, aki az ESZR-ben a mágneslemezes tárolókkal foglalkozott, a Motorola 6800-as sorozatát fejlesztette ki. A Csehszlovák Tesla az Intel 8080 processzorát gyártotta, Lengyelországban, és Magyarországon a MEV szintén 8080-at készített a szovjetek szintén az Intel 8080-at, és még egy sor más, többek között az AMD AM 2900 bitszelet processzorait gyártotta, majd később a 8086, és a 8088 is gyártásba került. Az NDK a Z-80 vonalat vitte sikerre, itt a Robotron volt a fő gyártó.

Tulajdonképpen mi is az a TAP-34?

A TAP-34 megnevezése szerint egy intelligens terminál. Hogy ez mit jelent, a magyarázatból kiderül. Részletesebben úgy lehetne meghatározni, hogy egy olyan mikroszámítógép, amely elsődlegesen nagygépes terminálként, az adatátviteli és terminálfunkciókra helyezi a hangsúlyt, de emellett mikroszámítógépes környezetet biztosít a helyi adatfeldolgozáshoz. A TAP-34, mely a Telefongyár önálló fejlesztése volt a 80-as évek elején, tulajdonképpen az Intel 8080-as mikroprocesszorára, és LSI elemkészletére épült.Szorosan követi az Intel által ajánlott felhasználási példákat. Azért az Intel 8080-ra esett a választás, mert a Szovjetunióban ezt a processzort gyártották, K580 néven, és telefongyár TAP-34 gyártásának legnagyobb felvevőpiaca a KGST, és ezen belül is a Szovjetunió volt (elsősorban a kőolaj és földgázvezetékek, és technológiai irányítórendszerek mellé kerültek telepítésre, de általában az energetikai iparban, és más területeken is használták.

Ez ad magyarázatot a konstrukciós felépítésére is, a beletervezett, és felhasznált alkatrészeknek az alkatrész-utánpótlás, és javíthatóság szempontjait is figyelembe kellett venni. (ekkoriban tombolt a leghevesebben a Reagan-kormányzat embargós politikája a KGST országok ellen p.l. a COCOM-lista). Tehát elsősorban olyan alkatrészbázist kellet felhasználni, amely a KGST elektronikai alkatrész gyártási palettáján szerepelt. Az áramköri kártyák az ESZR szabvány szerint készültek, számítógépes tervezéssel (CAD, az EMG által fejlesztett AUTER rendszerrel, mely TPA1140-esgépen futott (PDP-11 kompatibilis)). A nyomtatott áramköri kártyák jól áttekinthetők, kiváló minőségben készültek a gyár saját NYÁK üzemében. Összehasonlítva pl, a vele egykorú SZKI gyártású Proper-16-ot, amely szintén számítógépes tervezéssel készült, megállapítható hogy a TAP-34 forrasztásvédő (lötstop) lakkot is kapott, (ellentétben a Proper-16-al, amelyből kispórolták) de a huzalozás, az aranyozott kártyacsatlakozók, a belső felépítés áttekinthetősége mind professzionális tervezésre és egyenletes, jó minőségű gyártásra utalnak. A felhasznált integrált áramkörök normál és LS TTL, valamint a 8080-as család LSI tagjai, Remix R-534 ellenállások, Remix és Kőporc kondenzátorok voltak.

Az integrált áramkörök 3 származási helyről kerültek be:

1. Tungsram (MEV) TTL Ic-k, tranzisztorok, diódák

2. KGST import (Szovjet tipusok, a Texas SN 74xx sorozat, és a 8080 sorozat kompatibilis darabjai)

3. Nyugati import , általában távol-keleti másodgyártók

A saját tervezéshez és gyártáshoz annyit azért tudni kell, hogy természetesen a Telefongyár is együttműködött a többi magyar híradásipari gyárral, és felhasználta termékeiket saját gyártmányaiban. Így került a TAP-34-be az Orion DME-28 monitorcsaládja, komplett részegységként. A dupla floppyegységbe a lemezmeghajtókat (8 inches, szabványos 77 sávos IBM formátumot használó egy és kétoldalas) a MOM gyártotta és szállította (MF 3200 és MF 6400 a MOM típusjelük). A billentyűzetet a TÁKI fejlesztette és gyártotta, felhasználva a TÁKI-nál Rafi liszensz alapján gyártott HALL- érzékelős billentyűket, melyek mechanikus érintkezőket mellőzve, a mágneses Hall-effektus alapján működtek.( a tantál kondenzátorokat szintén a TÁKI gyártotta , bár a sorozatgyártásban nem tudtak eleget készíteni, így többnyire ERO márkájú tantálkondenzátorok kerültek beépítésre) A gép, és a külön dobozba épített dupla floppy egység hagyományos, áteresztő üzemű tápegységeket kapott, nagyméretű, hipersil vasmagra tekercselt transzformátorral, és nagyméretű alumínium hűtőbordákkal. A fix feszültségű stabilizátor IC-k Micropack gyártmányok, jószerivel ez az egyetlen olyan alkatrész, amelynek nem volt KGST megfelelője. A tápegységek 5 V 10 A, 12 V 8 A, és a floppy esetében 24 V 4A-t tudtak teljesíteni. A gépeket belsejét és a tápegységeket GAMMA gyártmányú ventillátorok hűtötték.

A trafó és a hűtőbordák adják a TAP-34 nagy súlyát. A készülékház vastag hőre lágyuló műanyagból készült fröccsöntéssel, sárga külső festéssel, belül fémszórással az elektromos árnyékolás miatt. Bár lehetett volna kapcsolóüzemű és kisebb súlyú tápegységeket is gyártani, az egyszerűség, és a megbízhatóság követelménye fontosabb volt. Ezt az idő is igazolja, amire saját példával tudok szolgálni: egy TAP-34 floppy tápegysége látja el a forrasztópákámat (24V 50 W-os Weller) árammal, immár 15 éve.......

A készülékházról csak annyit: precízen kidolgozott, fröccsöntött műanyag, a korabeli hazai gyártmányok minőségét messze meghaladó esztétikai kivitel.Összehasonlítva a külsejét pl. az SZKI Proper gépcsaládjával, nagy eltéréseket tapasztalhatunk. A Proper is nyert "szépségdíjat", de a TAP-34 forma és színvilága még ma is kellemes benyomást kelt az emberben, ha leül a gép elé. A színes billentyűzet, a vajsárgára festett készülékház, a modem, a floppy forma és színvilágának összhangja kellemes, barátságos benyomást kelt a felhasználóban, akinek akár 8 órát is együtt kellet töltenie temináljával....

A TAP-34 tehát egy professzionális, ipari gép volt, irodai és üzemi felhasználásra. A design, ipari formatervezési díjat is nyert, tehát külsőleg is szépnek mondható, ergonómiailag is megtervezett, kellemes benyomást keltő gép, csak sajnos a korabeli viszonyok között méregdrága. Megbízható konstrukció volt, ha a floppy (MOM) problémáitól eltekintünk.

TAP-34 konfiguráció meghaladta a 300 ezer forintot is (akkor, amikor a TAP-34-en dogozó mérnökök fizetése nem érte el a havi 8000-et).

A gépet a 80-as évek vége felé áttervezték, hogy képes legyen a CP/M teljes körű alkalmazására. Ezekből viszonylag kevés készülhetett, mert mire gyártásba került, már jött a PC korszak Magyarországon is.

Átmeneti megoldásként azt találták ki, hogy a meglévő eredeti TAP-34-et módosítják, mégpedig rendkívül egyszerű, és ötletes megoldással. A processzort kivették a foglalatából, és helyére bedugtak egy kis panelt, amelyre ráhelyezték az eredeti processzort, és egy 2 K-s EPROM-ot, foglalatban, meg néhány segédáramkört. Az EPROM-ban foglalt helyet a CP/M bootloader-e, amely betöltötte a CP/M operációs rendszert a memóriába. A korábbi kommunikációs és rendszerszoftvert tároló 10 db 2716-os EPROM-ot eltávolították a foglalatokból, és helyükre 6116-os 2 K-s SRAM memóriákat tettek, melyek lábkompatibilisek. Így a memória a következőképpen alakult: 32 K a memóriabővítő kártyán. 8 K a processzor mellett 20 K a korábbi ROM helyén. Tehát 60 K RAM állt rendelkezésre + 2K a rendszerbetöltő "BIOS". Ezzel az átalakítással egy teljes funkcionalitású CP/M gépet lehetett csinálni. Az átalakításokat a gyári szervíz végezte.

 Miszlai Péter

 (A szerző a a Telefongyárban a számítástechnikai fejlesztésen dolgozott 1987-89 között,  mint részkonstruktőr, a gép nyomtatott áramköreinek tervezésében)