A Telefongyár TAP 34MX számítógépe.

Előző írásomban részletesen írtam a TAP34 számítógépről, a Telefongyárról, egykori munkahelyemről, és próbáltam megmagyarázni a gép születésének körülményeit, hátterét is. Bár kezdhetném a történetet a Telefongyár történetével, és azzal, hogy és miért gyártott egy olyan gyár, melynek a neve is telefonnal kapcsolatos, és a vezetékes híradástechnika a fő profilja, számítógépeket? Én mégsem ezt az utat választom, inkább majd egy részletesebb, a gyár történetével foglalkozó cikkben tartom ezt célszerűnek elmondani. Addig is érdemes a Telefongyár nosztalgia honlapját böngészni (ITT), mert sok minden kiderül ott is a témával kapcsolatban. Tehát feltételezem hogy az olvasó tisztában van a telefongyár első 100 évének a történetével k.b az 1980-as évek elejéig. A Történet másik hiányzó része az 1980-98 közötti világtörténelmi helyzete, az USA, Ronald Reagen politikája, a szovjetek Afganisztáni bevonulása(érdekes, az USA most legutóbb meg miért vonult be oda, aztán meg ki) a Moszkvai olimpia bojkottja, és a COCOM -lista néven elhíresült gazdasági-technológiai embargó ellenünk a nyugat részéről. (itt egy kis utalás a mai Oroszország elleni szankciókra, némi párhuzam miatt) Tehát elengedhetetlen nagy vonalakban ismerni a kor történelmét, főleg azoknak, akik nem éltek még akkor.

A COCOM-lista miatt körülményes és drága volt a szocialista országoknak fejlett számítógépeket, technológiákat beszerezni nyugatról, ezért mindamellett hogy mindenféle trükkök útján sikerült az embargót részben kijátszani, ez a helyzet egyben lehetőséget is jelentett a számítástechnikai ipar, és a hozzá kapcsolódó iparágak fellendüléséhez. A lemaradásunk a világ élvonalához képest néhány éves volt, és a KGST-n belüli összefogással próbáltuk csökkenteni. Két program futott párhuzamosan, az ESZR, az egységes számítógép rendszer, és a MSZR, a mikroszámítógép rendszer. ez a két program, kormányközi megállapodásoktól, és a konkrét ipari szereplőkre vonatkozó a készülékek szintjéig lebontott, szabványosított berendezések meghatározásáig,legyártásáig volt precízen megtervezve.(természetesen a nemzetközi trendeket, világméretű fejlődést is figyelembe véve)

A 8 bites játékgépek elterjedése, C64, ZX81, Spektrum, , és nálunk az iskolaszámítógép program, majd a Mikroszámítógép klubok, és az első hazai sorozatgyártású mikrogép, a Primo megjelenése (1985) erre a korszakra esik. Valamint erre az időszakra esik az IBM nagy durranása, az IBM PC megjelenése (1981) is. Miután a másodgyártók által a 80-as évek első felében a PC, a PC-XT, és a PC-AT gépek robbanásszerűen elterjednek, majd megjelenik a 386-os processzorral felszerelt gépek, az addig sem állóvízként jellemezhető számítástechnika robbanásszerűen betör a mindennapokba. Természetesen az ipar, a profi felhasználók is látták az IBM PC jelentőségét, szerepét, bár akkor még csak egy gép volt a sok közül......

A KGST-n belül az ESZR program keretében az IBM gépeit tekintették etalonnak,és mint a világ akkori vezető gyártójának minden lépését árgus szemekkel figyelték, hiszen pl. a mainframe kategóriában az IBM 360-as sorozat gépeit másolták itt keleten..... Az IBM PC esetében, mivel azt az IBM nem védte le, már a távol-keleti másodgyártók is nagy szériában másolták, klónozták a gépet, szinte közvetlenül a megjelenése után.Az első, eredeti IBM PC még nem tartalmazott winchester-t, és még megtalálható volt rajta a magnetofon interfész, valamint az alaplapi ROM-ban egy BASIC nyelv, valamint az alapkiépítés 64K-256K RAM memóriát tartalmazott, és a maximális 640KB-ra csak bővítőkártyával lehetett a memóriáját megnövelni.Az alaplap csak 5 bővítő kártyahelyet tartalmazott, és a további bővítéseknek egy másik hasonló fémházban lett csak helyük, mint az alapgépnek volt.A tápegység is kisebb teljesítményű volt, nem bírta volna el az akkoriban létező HDD meghajtókat. A PC-XT annyiban lett kibővítve ( az X betű a megnevezésben az EXTENDED akart lenni) hogy az alaplapról elhagyták a magnetofon interfészt, 8 db 8 bites ISA kártyahelyet tartalmazott, és 5-20MB winchesterrel, 1-2 floppy meghajtóval lehetett bővíteni.A tápegység teljesítményét is megnövelték 150W-ra.

Nálunk az első próbálkozás PC vonalon az SZKI Proper-16-os gépe volt, melyet általában IBM kompatibilisnek tartanak, de ez csak a szoftverre, és nagy vonalakban volt igaz. A HW-ben némileg más mechanikai és elektromos kialakítást követtek, ezért pl. egy távol-keleti IBM klón, vagy egy eredeti IBM kártyát nem lehetett a Proper-16-ba bedugni.(más volt a kártyacsatlakozó, és bár kapcsolási rajz, vagy a HW architektúra megegyezett, de nem volt fizikailag csereszabatos) Bár a Proper-16 IBM kompatibilis, és magyar fejlesztésű gép volt, de nem 100%-os klón. Az első 100%-os klón az 1985 körül megjelenő, Műszertechnika XT gép volt, mellyel Széles Gábor cége igen jó üzleteket csinált.(más kisebb magyar cégek is gyártottak, vagy összeszereltek külföldről behozott részegységekből gépeket, de ezeket csak kis jóindulattal lehet hazai gyártásnak nevezni) A műszertecnika, lévén formailag kisszövetkezet, és magánvállalkozás, nem termelt exportra, csak belföldi felhasználásra. Akkoriban túl nehézkes lett volna exportengedély kérni, sem jogi, sem a tehnikai, pénzügyi lehetőségek nem tették ezt lehetővé. Nyugati exportról természetesen semmi esetre sem lehetett szó, hiszen a gép sokkal többe volt már a gyárkapuban, mintha külföldről vettek volna hasonló gépet. A szocialista országokba viszont a KGST, az ESZR. MSZR programok, és az ellenérdekelt szocialista nagyvállalati ipari lobby miatt volt nehézkes az export, súlyosbítva azzal a költői kérdéssel hogy a gépért kapott transzfer rubelt ugyan mire költhették volna.... (az importált nyugati alkatrészekért USD-al kellett fizetni, tehát nem egyértelműen lett volna jó üzlet)

A Műszertechnika egyik ilyen igen jó üzlete az volt, hogy az általuk egy névtelen távol-keleti klón lemásolása útján kifejlesztett és gyártásba vitt 100%-os PC-XT számítógép terveit eladták a Telefongyárnak. Ez valamikor 1986 körül történt. A Telefongyár ekkor már évek óta gyártott egy TAP34 nevű professzionális számítógépet, mint az IBM360-as sorozatú nagygépek távoli , intelligens terminálját, elsősorban szovjet exportra. A TAP-34 szerepelt az ESZR programban, mint távadat feldolgozó terminál. (gyakorlatilag mikroszámítógép, csak kissé furcsán beskatulyázva az ESZR miatt) Ezt a gépet részletesen ismertettem egy korábbi írásomban. A gépet egyébként később átdolgozták CP/M-et futtatni tudó mikroszámítógéppé.

Az IBM PC-XT képbe kerülésével a korábbi, 8080, vagy Z80 alapú gépek kezdtek elavulni, legalábbis a profi felhasználás számára (azért még évekig végeztek nálunk C64-el profi munkákat cégek, bár erre a célra sose szánták ezeket a házi számítógépeket) A PC-s programokat természetesen mindenki másolta, és a szerzői jog mint olyan, különösen a nyugat felé, (mint a COCOM-listára adott huszáros visszavágás) a kor hallgatólagos ideológiája miatt gyakorlatban nem érvényesült. (a szerzői jog terén ez még a mai napig érezteti hatását. Akinek ez nem tetszik, köszönje Ronald Reagen-nek, és gondoljon arra hogy egy ilyen nyugati szűk látókörű embargós politika még 30-40 év után is mérgezi a kutakat) Valahogy nagyon leegyszerűsítve úgy van vele az ember: ha ti(a nyugat) nem adtok el nekünk számítógépeket, akkor mi majd csinálunk magunknak, de cserébe ellopjuk a programjaitokat, mert szemétládák vagytok.(gazdagtól lopni nem bűn, éljen Robin Hood!)....ennek az utóhatása még ma is él.

Végre elérkezünk a történetben ahhoz, ahol a főhős színre lép: a TAP34MX Tehát a Műszertechnika kisszövetkezet, kinek nagyon jól ment az üzlet, eladta a gép dokumentációját a telefongyárnak, amely stabil darabszámban szállított professzionális számítástechnikát a Szovjetunióba, más szocialista nagyvállalatokkal közös külkereskedő cégén, a Budavox-on keresztül. Az kell megérteni a történetben, hogy ahhoz hogy pl. az ESZR programban egy gépet szállítani lehessen, meg kell hogy feleljen egy rakás műszaki is jogi feltételnek (ezt a szovjetek megkövetelték) Tehát egy új berendezést hosszas és bonyolult procedúrán keresztül lehetett csak ezen a bürokratikus rendszeren átnyomni. Mi el akartunk adni, a szovjetek meg venni akartak korszerű gépeket, mert hiány volt belőlük, attól függetlenül hogy náluk is fejlesztettek és gyártottak IBM klónokat.

Ezért kapta meg a Műszertechnikától vásárolt gép a keresztségben a TAP34MX nevet, ahol az M a Műszertechnikát, az X az PC/XT-t jelentette, a TAP34 meg az előd típus jól bejáratott neve volt...... Bonyolítja a helyzetet hogy a régi TAP-34, és a CP/M-es változata is gyártásban volt párhuzamosan 2-3 évig. Végső soron itt két teljesen eltérő architektúrájú és kinézetű gépről van szó, a név nem csak az (akkori) ellenség megtévesztését, hanem az (akkori) barát megvezetését is szolgálta. Az eredeti mechanikus konstrukció áttervezésre került, a fém ház kapott egy szép műanyag előlapot, és normális kinézetű design-t, a Telefongyári ipari formatervezési hagyományoknak megfelelően. A korábbiakban említett Orion által részegységként szállított DME28-DME-31 monitorcsalád, mely monokróm, zöld  képcsöves, de CGA módban, színes kompozit videójellel üzemelt, különálló monitorházat kapott, szintén műanyagból. A billentyűzet is hasonló színű, szürke vagy sárga műanyag burkolatokba került. A Műszertechnika dokumentációját teljesen át kellett dolgozni. A nyomtatott áramkörök, alaplap, tápegység, kártyák, mint át lettek tervezve CAD rendszerrel, professzionális, ipari minőségben. Az eredeti Műszertechnikás nyomtatott áramkörök még kézi rajzolással, fotoeljárással és manuálisan tervezve készültek. A Telefongyárban viszont rendelkezésre állt a TPA1148-as számítógépen futó, az EMG által fejlesztett AUTER rendszer, valamint az AUTER PC-s változata, melyet én is használtam akkoriban. Természetesen az ORCAD, AUTOCAD,és egyéb számítógépes tervező szoftverek is rendelkezésünkre álltak, és használtuk is az áttervezés során. A nyomtatott áramkörök mesterfilmjei fotoplotteren ,(Ferranti EP430) a dokumentációk szövegszerkesztő szoftverrel készültek(pl. Wordstar) Gyakorlatilag 1-2 év alatt sikerült az áttervezés, és a gyártás megindítása, de addigra a 16 bites 286-os AT gépek is piacra kerültek, (mi már 285-os , színes EGA monitoros gépekkel terveztünk) majd nem sokkal később már a 32 bites 386-os processzorral szerelt gépek következtek, és a Novell Netware hálózaos operációs rendszere, és a lokális hálózati munka. A 286-os vonal kimaradt a fejlesztésből, de az SZKI-nál Proper-32 néven kifejlesztésre került egy 386-os klón is, melyet a Telefongyár szintén átvett, és gyártani is akart, de mire az 50 db-os nullszéria elkészült, már 1988-89-et írtak, és a fejlesztés leállt a rendszerváltásra hivatkozva.... A 386-os gépre egyébként Novell Netware szerverként számítottak.

A TAP-34 MX , mint 100%-os IBM PC-XT számítógép, természetesen kártya szinten kompatibilis bármely hasonló géppel.A SW kompatibilitás is 100%-os.(MS-DOS 2.11-3.3 ver.) A fejlesztés és gyártás során az alábbi HW kártyák készültek el:

Alaplap-4.77MHz-8MHz, 8087 co-rocesszor foglalattal.

MPS200 tápegység

Mikrokapcsolós billentyűzet (I8035 alapon, 84 gombos KBD, szintén TÁKI fejlesztés, több nyelvű változatban)

Kompozit videó panel az Orion DME28 monitorba

CGA videó kártya

MIO kártya (RTC, Floppy, 1-2soros, Centronics párhuzamos portok, Joystick)

MSO 2 RS-232 soros port

MPR printer port, Centronics

BSC szinkron komunnikációs kárty (IBM nagygépes kapcsolathoz)

MWI MFM Winchester illesztő kártya, 2 HDD porttal, WD chipset alapon.(általában ST225 HDD került alkalmazásra, vagy

MFX Floppy vezérlő kártya -2 belső és 2 külső floppy meghajtó kezeléséhez.(külső egységeket nem alkalmaztak. Beépítve 1 vagy 2 db 360KB-os floppy meghajtó került alkalmazásra. eredetileg a MOM MF-1800 5.25-ös meghajtóját kívánták alkalmazni, de az idő ezen is túllépett, helyette import meghajtókat használtak.

ARC-NET hálózati vezérlő kártya, BOOT EPROM-al, diskless workstation esetében, hálózatos BOOT, mint Novell Netware kliens.

4 portos aktív HUB kártya ARC-NET hálózatokhoz.

Scriptovox ez egy kötött szótáras beszédszintetizátor kártya, a gép processzorát használja (MEA8000 alapon, formánsszintézis, BME-MTA közös K+F)

Flexivox- beszédszintetizátor kártya, önálló Z80 processzorral, soros porti interfésszel (úgy működött mint egy soros nyomtató, csak nem papírra írt, hanem beszélt,több nyelven magyarul, angolul, németül, oroszul, eszperantóul) A gépből csak a tápfeszültségeket és a soros vonali adatokat kapta. A Telefongyár TMT-120-as nyomtatója, soros vagy párhuzamos porton szintén csatlakoztatható volt, de szállíthatták más nyomtatóval is. A TAM-1200-as modemek, vagy más gyártók modemei szintén csatlakoztathatók igény szerint.

 Miszlai Péter

 (A szerző a a Telefongyárban a számítástechnikai fejlesztésen dolgozott 1987-89 között,  mint részkonstruktőr, a gép nyomtatott áramköreinek tervezésében)