A BRG-ben nem csak magnetofonok készültek

Az első részben szó volt a gyár történetéről, és ismertebb gyártmányairól. Nézzük mi készült még a BRG-ben. Az ötvenes évek első felében a nagyobb vállalatokat a tervgazdálkodás keretében, a fő profiljuktól teljesen eltérő közszükségleti dolgok gyártására kötelezték. A BHG-ban például bakelit vázas lendkerekes kisautók készültek, a BRG elődjében, a Vörös Szikra gyárban pedig modellvasút. Egyes források ezt az akkori játékhiánnyal indokolják, mások pedig fedő tevékenységként emlegetik, a gyár hivatalos történetében pedig az útkeresés időszakának jelölik.

A képen  H0 méretű játékvasút készlet látható, amely tartalmazott egy három tengelyes villanymozdonyt, 5db két tengelyes tehervagont, 2db léc szállító vagont, amin fából készült rakomány volt, 1db rakoncás kocsit, 1db darus kocsit és egy nyitott tehervagont, valamint síneket. A Vörös Szikra gyárban készültek katonai rádiók is, valószínűleg szintén az útkeresés jegyében, mert később ezt a profilt más cégek vették át. A lenti képen látható R-30 adó, és R-30 vevő 1954-ben készült. A tervezésben, és a gyártásban közreműködött a BHG és a Telefongyár is.

1955-ben elkészült az első diszpécser rádiótelefon, az FM-10 típusú egy csatornás URH adó-vevő, amely a gyártás bevezetése után „traktorrádió”  néven vált ismertté.

1957. január 1-i határnappal az újraalakított "Budapesti Rádiótechnikai Gyár" tevékenységi körei az alapítólevél szerint:
- Rádióadó- és ipari nagyfrekvenciás berendezések 5 kW-ig
- URH adó-vevő berendezések
- Magnetofonok
- Hajózási elektromos berendezések

Speciális, nehéz és profilidegen feladatok operatív gyors megoldását gyakran adták ki számára. Ennek keretében kapott a vállalat megbízást például az Elektromechanikai Vállalat (EMV) által fejlesztett, az 1958. évi Brüsszeli Világkiállításon aranyérmet nyert ionoszféra kutató berendezés legyártására. Az IRX készülékekből 2 darab készült az EMV-nél, valószínűleg ezek kerültek a Meteorológiai Intézetbe. Miután 1958 elején 10 darabra érkezett megrendelés, az iparigazgatóság úgy döntött, hogy ezt a sorozatot már a BRG-nek kellett elkészítenie az óbudai Polgár utcában.

Van pár dolog, amiről nagyon kevés információ maradt fenn. Gyártottak például elektromos hajócsengőt, aminek a beszerelését a BRG szakemberei végezték, akár tengerjáró hajókra is. Készítettek gőzcsöves akkumulátortöltőt, és elektromos edzőkemencét is. Fegyveres szervezeteknek (belügy, katonaság stb) gyártottak megfigyelőeszközöket, de erről nagyon kevesen tudtak a gyár dolgozói közül.

A belügyminisztérium ügynökeinek gyártott megfigyelő készlet 4 részből állt :

- hason lévő adóvevő, 9 voltos akkumulátorral működött

- mellény antenna (vállon szíj)

- rezgőjelző (akkor rezgett amikor őt hívták)

- gégemikrofon

A rezgő hívásjelző mellé egy olyan különleges kezelőcske is volt, ami elfért a tenyérben és egy gomb meghatározott irányú mozgatása adta a "parancsokat" a rádiónak.

A BRG az 1959-ben az ipari profilrendezés kapcsán a Beloiannisz Híradástechnikai Gyártól (BHG) átvette az URH-FM műsorszóró adóberendezések fejlesztését és gyártását, valamint a szovjet és jugoszláv viszonylatú szállítási kötelezettségek teljesítését.

1961-ben a BRG a Szovjet Gázipari Főigazgatóság (GLAVGAZ, majd GAZPROM), később a Szovjetunió Villamosenergetikai Minisztériuma (GLAVENERGO, majd MINENERGO) igényére komplex szolgáltatású (beszéd- és távkezelt jelzésátvitel) célját szolgáló URH rádiótelefon hírhálózatok alapkészülékeinek, és  rendszertechnikáinak kifejlesztését végezte, majd nagy sorozatú gyártását folytatta sok  éven  keresztül.   A  hálózatokban  már  az  azokkal  egyidejűleg  fejlesztett  FM 10-160 típusú URH adóvevő alapkészülékek működtek.

A hazai nagy cégek rádióhálózatának 95%-át a budapesti székhelyű vállalat termékei alkották. A BRG első nagyobb szériában gyártott adóvevője az FM40-160 és az FM10-160 volt. Ekkoriban a magyarországi félvezetőgyártás (tranzisztorok, diódák stb.) még igencsak gyerekcipőben járt. Ennek köszönhetően a készülékek megbízhatósága is igen alacsony szinten ketyegett, még azt figyelembe véve is, hogy az előbb említett típusok mind a dániai Storno cég CQM19-25 és CQM612 modelljeinek pontos másolatai voltak. 1974-től kezdődött az első igazán sikeres, megbízható és nagy darabszámban exportra is készülő teljesen tranzisztoros URH adóvevő gyártása, ez volt a FM10-164 (TITÁN) elnevezésű készülék, ami a lenti képen is látható. Változatos távkezelőkkel rendelkezett, amelyről a készülék valamennyi funkciója táv-kezelhető. Beépített szelektív hívóval, igény szerint titkosítóval, valamint ütés-, por- és vízálló vasúti kezelővel is készítették. Meglepő módon ez pedig a Storno CQM600-hoz hasonlított erősen.

A BRG logót Sajdik Ferenc karikaturista tervezte, pályázatot írtak rá ki és az övét ítélték a legjobbnak. Sok élsportoló dolgozott a BRG-ben.

A BRG látta el rádiókkal a rendőrséget is a 70-es és a 80-as években. Egyik legismertebb darab a Maros, vagy "hasábrádiónak" is becézett modell. A készülék igen "brutális" kivitelű volt, simán be lehetett verni egy szöget vele. Ütésálló fém házba szerelték gumitömítéssel ellátva, tehát még vízálló is volt. A szerkezet a 70-es évek magyar elektronikai iparának csúcsteljesítményét képviselte. Kifejlesztésében a BRG mellett részt vett a MEV (Mikroelektronikai Vállalat), illetve a HIKI is (Híradástechnikai Kutató Intézet). A rádió ma már természetesen elavultnak számít. Akkoriban még nem használtak a mai értelemben vett IC-ket, ezért ún. vékonyréteg-moduláramkörökkel épült föl. Ezek lényegében apró lapkákra ültetett áramkörök, műgyantával leöntve. Ez a megoldás annak idején jónak számított, hiszen megkönnyítette a javítást, ma már ezek az alkatrészek szinte beszerezhetetlenek. A rádió, a nem szakértő kezelők miatt (rendőrség) csak a legszükségesebb kezelőszervekkel rendelkezik: (még hangerőszabályzó sincs rajta kivezetve....). Készült ún. "külső kezelős" változat is, amelynél nem beépített mikrofon volt beszerelve, hanem külső kézibeszélőt kellett csatlakoztatni.

A rádiót eredetileg egy 300mAh-s ezüst-cink akkumulátorral használták, ami már akkoriban is kevésnek bizonyult. Mivel nem állt rendelkezésre nagyobb kapacitású akkumulátor, ezért a készülék úgy lett tervezve, hogy készenléti üzemmódban egy áramkör 0,5 s-enként "bekapcsolja" a vevőt. Amennyiben adást érzékel, úgy bekapcsolva marad, egyébként újabb 500 ms-ra kikapcsol. Ezzel a "trükkös" megoldással sikerült az áramfelvételt a tizedére csökkenteniük. A MÁV-nál használtak olyan elemtartót, amibe két darab 4,5V-s laposelemet lehetett betenni. A lenti képen rendőrségi LADA gépkocsiban rendszeresített FM303-160D adó-vevő, ami a csomagtartóban kapott helyet, és a hozzá tartozó GK303-as kezelő látható. Természetesen ebből is volt többféle verzió.

Voltak persze kevésbé "brutális" adó-vevő készülékek is, amit békésebb szervek használtak, mint a lenti képen látható "visszhang" nevezetű AM CB rádió. Az ilyen jellegű termékek kereskedelmi forgalomban nem kerültek a maguk idejében, hiszen a hatalom nem szerette ha az emberek kommunikálnak egymással, bár lehallgatható lett volna ez is valószínűleg. A legtöbb darab a rendszerváltásnak nevezett ámokfutás után került leselejtezésre,  így jutottak hozzá a rádióamatőrök és a gyűjtők.

Az URH rádiótelefonok termékcsoportjában az adóvevő alapkészülékek FM 300-as típuscsaládjának bevezetése mellett a rendszertechnikai fejlesztések váltak mind hangsúlyosabbá. A trönkölt (többszörös csatornahozzáférésű) rádiótelefon hálózatokon egyidejűleg több beszélgetés és jelzésátvitel valósítható meg. Az MRKB jelű hálózat 8 rádiócsatornája mintegy 450 mozgó, vagy helyhez kötött állomás beszéd-összeköttetését tudja kiszolgálni 5%-os hívásveszteséggel. Ennek az elsősorban zártcélú (diszpécseri) URH hálózatnak mind belföldi, mind külföldi fogadtatása kedvező volt. Megemlíthető például az 1973-ban Budapesten üzembe helyezett MRKB hálózat, amely  a 2010. évi kikapcsolásáig használatban volt, valamint az 1980-as olimpiai játékok Tallinban megrendezett vitorlásversenyeinek lebonyolításához szállított MRKB hálózat. Az akkori hazai és a környező országok szűkös telefonellátottságának javításához a BRG a VH. … típusú egycsatornás URH telefonvonal pótló készülékpárok kifejlesztésével és szállításával járult hozzá. Ezek lehetővé tették telefonelőfizetők csatlakoztatását a nyilvános távbeszélő hálózathoz olyan helyekről is, amelyek fizikai érpárral még nem rendelkeztek. Az igénybevehető rádiócsatornák jobb kihasználása érdekében a BRG trönkölt többcsatornás URH hálózat típusokat hozott létre (CD-R, CLS, CD-T), amelyek piaci fogadtatása szintén sikeres volt.   

1981-82-ben állami megrendelésre 112 db ABC 80(Advanced BASIC Computer 80) számítógép  (amit a svéd Dataindustrier AB (DIAB) vállalat fejlesztett ki, és a Luxor AB gyártott Svédországban) érkezett  Magyarországra az iskolaszámítógép program keretében. Bolti forgalomba nem került.

Ezt a gépet később licenc alapján BRG ABC 80 néven gyártotta Magyarországon a BRG. Ennél a változatnál a billentyűzet műanyag borítását fémből készült házra cserélték le. Az eredeti egymagnetofonos változatot a BRG később kétmagnetofonosra cserélte. Lemezegységet Magyarországon csak nagyon kevés helyen használtak. Az ABC 80 megbízható, ritkán elromló számítógép volt, különösen az eredeti egykazettás kivitelben. A maga korában szokatlan módon az ABC 80 képes volt a legfontosabb ékezetes betűk (á, é, ö, ü) megjelenítésére is. A Luxor cégnek megérte átadni gépe központi egységeit, cserébe a magyar BRG szállította a számítógéphez a Jánosi Marcell-tervezte kitűnő minőségű adatmagnókat.  A 16 KB RAM főtárral épült ABC 80 számítógépen egy nemzedéknyi ifjú műszaki értelmiségi ismerkedett meg a BASIC nyelvvel. A géphez Hack Frigyes munkája révén adtak ki oktatói, programozói füzetsorozatot. Néhány ezer darab készült belőle, a kiegészítőkkel együtt 3000millió forint összértékben.

1969-ben - indította a BRG a gyorsan iparosodó Salgótarjánban azt a beruházását, melynek I. lépcsőjének befejeztével lehetővé vált, hogy 1972 novemberében egy olyan igen korszerű vidéki gyáregységet nyithasson meg, mely - 80%-ban gépi berendezésekkel és műszerekkel - az URH-rádiótelefonok és hírhálózatok zárt ciklusú, korszerű technológiájú gyártását tudja biztosítani az állandóan emelkedő volumenű igények mellett. Ez a részleg bírta legtovább, egészen 1998-ig, utána felvásárolta a Videoton.  Még egy kisfilm is található róla a videó megosztó oldalon. Köszönjük meg Fekete Sándornak, aki feltöltötte.

Forrás: Kollár Ernő: A BRG története ; Mindenkilapja.hu ; Autonavigator.hu ; Garázs Audio ; Wikipédia ; Jánosi Marcell önéletrajza ; oldradio.tesla.hu ; Pataki Tamás HA5BRG