Avagy, hogyan fejlődtek vissza a CD lejátszók

A világ első CD lejátszóját a SONY dobta piacra, CDP-101 néven 1982 októberében. 1 hónappal később jelent meg a Philips CD100 modell, ami szakértők és később átlag felhasználók szerint is sokkal jobbra sikeredett, mint a japán gyártó terméke. Az ikonikus CD100 már előrevetítette a Philips DAC-ok és elektronikák felsőbbrendűségét az egész 80-as években.

A készülék napjainkban fellelhető darabjai kiválóan működnek, és mindenféle tuning nélkül is meglepően jól szólnak. A zenének tere van, dinamikája és a hangzás közelít az analóghoz. Szedjünk szét egy megkímélt példányt és fejtsük meg a titkot.

Rögtön feltűnik, hogy a szerkezet méretéhez képest meglepően nehéz. Csak a burkolat műanyag, a mechanika és a panelek egy öntvény vázra vannak felerősítve. Az adattáblán "Made in Belgium" felirat díszeleg. A készülékben nem található semmilyen távol-keleti alkatrész, akkoriban még nem szervezték ki a gyártást Kínába.

A CDM-0 mechanika nagyon jó állapotban van még 37 év után is, a lemezmeghajtó motor komoly darab, a fejet pedig elektromágneses elven mozgatják mechanikus elemek nélkül. Még SMD alkatrész is csak pár darab fordul elő a lézerdióda kis paneljén a készülékben.

A legtöbb IC foglalatban van. 2 darab kerámia tokos TDA1540D figyel a nyitható panel alsó részén. Azért van 2 DAC, mert a Philips úgy tervezte 14 bites lesz a mintavétel, de végül a 16 bitet fogadták el, viszont előre legyártottak egy csomó alkatrészt, ezért már az első CD lejátszóban fel kellett találni a túlmintavételezést.

Amennyiben tovább akarjuk javítani a készülék tulajdonságait nem árt az elektrolit kondenzátorokat kicserélni, valamint a kimeneti műveleti erősítőt kicsit átalakítgatni, amiről ezen a linken olvashatunk bővebben.

Ezután ahogy jöttek az újabb gépek, egyre silányabbak lettek - kivéve pár Marantz modellt, amik Philips alapokra épültek, de igényesebben. A lengőkaros mechanika is kihalt idővel és egy filléres motor vette át a szerepét. Pár későbbi modell, mint pl. a CD634 is már első hallásra is rosszabbul teljesít, mint a CD100. 2000 után a helyzet tovább romlott, a CD olcsó tömegcikké vált, csak az audiofil készülékek szóltak normálisan horribilis összegekért. Napjainkra lassan már a formátum is kihal, de a nyolcvanas évek gépei még mindig működnek, viszont egyre drágábban lehet őket beszerezni.