40 éves a walkman

Idén július 1-jén volt 40 éve, hogy a SONY piacra dobta az első walkmant, amely hirtelen megváltoztatta zenehallgatási szokásainkat. A készülék egy csapásra olyan sikeres lett, hogy a szocialista tábornak is lépni kellett valamit a dologra. Bár a nyolcvanas évek elején egyre tágult a technológiai szakadék a kommunista blokk és a nyugat között, ennek ellenére viszonylag gyorsan, már 1984-ben megjelent a szovjet boltok polcain az első hazai modell.

Ez volt az "Elektronyika Mikrokoncert Sztereó" elnevezésű szerkezet. Természetesen a készülék a SONY TPS-L2 másolata volt, ami abban az időben teljesen megszokott dolognak számított. A mechanika egy az egyben, de az elektronikával akadtak problémák, ugyanis a megfelelő integrált áramkörök nem álltak rendelkezésre, ezért kizárólag szilícium tranzisztorokból épült fel. Tartalmazott az eredetivel megegyezően egy érzékeny mikrofont is, amivel felvételt nem tudtunk készíteni, de hallókészülékként lehetett használni. Ez így elég furán hangzik és azt sejteti, hogy az első walkman inkább diktafon akart lenni, vagy abból fejlődött ki. Egyes források szerint azért volt rajta mikrofon, hogy ne kelljen levenni a fejhallgatót, ha beszélgetünk másokkal, de ennek némileg ellentmond, hogy a korabeli fülesek nem igazán zárták ki a külvilágot.

1985-től elkezdődött a P betűjelű sorozatok gyártása. Az "Elektronyika P-401SZ" volt az alapmodell egyszerű 3 gombos kivitelben és ebből készült a legtöbb, jutott belőle a szovjet fiatalságnak.

Szintén nagyobb mennyiségben került piacra a "KVAZAR P405SZ". Ezeket a magnókat a Leningrádi Műszergyár készítette 1988-tól. Az egyedülálló dizájn mellett kiemelkedett jó frekvenciaátvitelével (63-tól 12 500 Hz-ig, legalábbis a gyári adat szerint).

1985-ben igazi zászlóshajó érkezett az Elektronyika 331 formájában. Ez már egy fokozott funkcionalitással rendelkező új generációs modell volt. Amint az alsó képeken is láthatjuk a tervezők a SONY TSC-310 készülékére fókuszáltak a fejlesztések során - magyarul azt másolták le. 1986-tól 1989-ig, a novovoronyezsi "Aliot" üzemben gyártották a szerkentyűt korlátozott darabszámban, ami azt jelentette, hogy ismeretség nélkül lehetetlen volt hozzájutni. Érdekes, de a készülékben a fejek és a motor eredeti japán gyártmány volt, - ami meglehetősen ritkán fordult elő - de a mechanika erősen problémásra sikeredett. Gyakran meggyűrte a szalag szélét, amit egyszerűen lehetetlen volt orvosolni, sok szerviz nem vállalta a javítást a félresikerült konstrukció miatt. Később kiadtak egy lebutított egyszerűbb verziót ugyanezzel a típusszámmal.

1989-től megjelent az Elektronyika 332, amiben már megoldották a széria problémákat és egy érdekes moduláris rendszert fejlesztettek hozzá. Egy dokkoló egységbe helyezve nagyobb teljesítményű hordozható rádiósmagnóvá alakul a készülék.

Ez az egység nagyon kis szériában készült, de hasonló elgondolás alapján született készülékeket más gyártók is fejlesztettek, pl. Omszkban készült a lenti képen látható "Szaturn 401SZ".

Említést érdemel még a KGB részére gyártott speciális kétsebességes walkman, ami valószínűleg nem az egyéni zenehallgatás öröme miatt készült. "Jaz-0" fedőnéven futott és kicsit több volt rajta a mikrofon bemenet, mint egy átlagos készüléken.

A többi KGST országban is szép lassan megjelentek a saját fejlesztésű sétáló magnók. A Csehszlovák TESLA 1984-től 1987-ig tartotta gyártásban a KM340 típusjelű modellt.

A lengyel Unitra 1987-ben jelent meg saját gépével, a ZRK PS-101 "Kajtek" típusú készülékkel. Még exportálták is "PS 102 Walker" fedőnévvel. Nem volt túl üzembiztos szerkezet, ennek ellenére olyan népszerűvé vált az iskolások körében, hogy Lengyelországban hiánycikk lett a ceruzaelem.

A Német Demokratikus Köztársaságban (NDK) csak 1989-ben került piacra két RFT készülék. Az LCS 1010 volt az alap, ezt kiegészítették egy rádióval és az lett a nagyobb testvér LCS-R 2010 típusjelzéssel. Mini aktív hangdobozokat is lehetett hozzájuk vásárolni. Később még kijött pár modell, de ezek már távol-keleti termékek átcímkézett verziói voltak.

Joggal kérdezhetjük, hogy magyar walkman miért nem született, hiszen bár a hifi tornyokba japán mechanikákat építettünk, de a hordozható készülékekbe a Budapesti Rádiótechnikai Gyár készítette a kazettacsévélő egységeket. Tervbe volt véve, már el is készült 50 darab a szuper vékony walkman mechanikából 1988-ban, de a "rendszerváltás" miatt már nem kerülhetett gyártásba.

Források: rft-geraete.de, rw6ase.narod.ru, oldradio.cz, oldradio.pl