A hidegháború sötét éveiben

az Egyesült Államok leghatékonyabb kémje egy karbantartó szerelő volt.

1962 környékén a CIA új módszereket keresett a szovjetekkel kapcsolatos hírszerzéshez. Valaki rájött, hogy az az ember, aki könnyedén és rendszeresen közlekedhetett a washingtoni szovjet nagykövetségen, az csak is valamilyen karbantartó lehet, pl. a Xerox fénymásoló gép szerelője. Ő legalább havonta egyszer meglátogatta a nagykövetséget, és senki nem lepődött meg, amikor látta, hogy a készüléket bütyköli. Ez egy nagyon jó lehetőségnek ígérkezett.

A CIA megkereste John Dessauert, a Xerox alelnökét, és segítséget kért tőle. Donald Cary lett megbízva a projekt vezetésével. Ő négy mérnököt gyűjtött a csapatába, többek között Cary Zoppothot is, aki részt vett a Xerox 914-es modelljének - a szovjet nagykövetségen is használt típusnak - a fejlesztésében. Zoppoth még felesége és nyolc gyermeke előtt is titkolta szerepét.

Zoppoth abból indult ki, hogy túl nagy kockázatot jelentett volna, ha a karbantartó megpróbál dokumentumokat kicsempészni egy külföldi nagykövetségről. A járható út egy olyan eszköz telepítése, ami folyamatosan rögzíti a másolt iratokat. Remélték, hogy egy ilyen rendszerrel nemcsak a szigorúan titkos szovjet dokumentumokat pillanthatják meg, hanem azt is megtudhatják, hogy a szovjet kémek mit szereztek tőlük.

A projekt vezetői béreltek egy titkos helyiséget, ahol rögtönzött labort rendeztek be a tesztekhez. A mérnökök többféle módszerrel kísérleteztek a másolt dokumentumok leképezésére. A legígéretesebbnek a Zoppoth által javasolt megközelítés tűnt: telepítsenek egy akkumulátorral működő házi fényképezőgépet a fénymásolóba és irányítsák a lencséjét a tükörre, amely a képeket visszatükrözi a dobra. A gépet egy fotocellás áramkör vezérelné, és ezáltal minden fénymásolásnál készítene egy állóképet.

A mérnökök egy kiskereskedelmi üzletben megvásárolták a házi használatra készült "Bell & Howell" kamerát. Ez kb. 12 cm hosszú volt, és 8 mm-es filmtekercsre készített képeket. A nagy méretű másológép belsejében bőven volt hely, és a fényképezőgép akkor sem látszott, amikor a gép fedelét levették. A működési zajokat simán elnyomta a fénymásoló hangja. A csapat elkészített egy mintadarabot és figyelték a működést, ezután kamerát telepítettek a Xerox egyik irodájának gépébe. Amikor előhívták a képeket kissé meglepődtek, volt köztük recept, dalszöveg, viccek és egyéb érdekességek.

A fejlesztés működött, készen állt arra, hogy a CIA alkalmazza. Zoppoth megtanította az ügynököket a kamera felszerelésére, hogy később kiképezhessék a karbantartót. A szerelőnek egy kamerát kellett elhelyezni a Xerox gép belsejében a karbantartás ideje alatt. A készülék nem volt feltűnő a szerszámok és pótalkatrészek között. Következő látogatásakor a fényképezőgépet kicseréli egy másikra, amely új filmet tartalmaz, majd a kivett darabot átadja a CIA embereinek. A rendszer 1963-ban állt forgalomba. Bár a Zoppoth és társai által készített kamerák primitívnek tűnnek a mai kifinomult mikroelektronikához képest, a dolog működött.

Nem sokkal később a CIA megbízta a Xerox csapatát, hogy építsen hasonló rendszert a 813-as modellhez, ami 1963-ban jelent meg és lényegesen kisebb méretekkel rendelkezett. A helyzet itt már nem volt olyan egyszerű, mert le kellett gyártani hozzá egy speciális mini kamerát és a gépben is komoly átalakításokra volt szükség.

A Xerox-tól megrendelt alkatrészek elemzéséből Zoppoth arra a következtetésre jutott, hogy a világ minden táján kezdték alkalmazni módszerüket. 1969-ben egy vegyipari cég bukott le, mert a versenytárs után kémkedett a fénymásolós módszerrel. Zoppoth 1979-ben nyugdíjba vonult és utána fedte fel a sztorit, amit egy másik volt csapattag is megerősített. A CIA és a Xerox nem foglalt állást az ügyben.

A hetvenes évek közepén a történet megismétlődött - ezúttal a Szovjetunió San Franciscó-i Főkonzulátusával, ahol vásároltak egy japán Toshiba másológépet.

A KGB egyik tisztje figyelemmel kísérte az amerikai karbantartó munkáját, aki mindig részletesen kommentálta, hogy éppen mit csinál. Még baráti kapcsolat is kialakult köztük, tisztelték egymást. Egyszer a hetvenes évek végén a jól megszokott technikus helyett egy csinos lány jött, aki feltűnően ügyetlenül bánt a csavarhúzóval. Miután távozott, a főkonzulátus biztonsági szolgálata felhívta a szolgáltató céget, és udvariasan megkérdezte, miért küldtek egy amatőrt? A titkárnő ártatlanul bocsánatot kérve azt válaszolta, hogy nem a cég szakembere ment ki, hanem egy CIA-tiszt, aki ideiglenesen náluk dolgozik gyakornokként.

A készüléket azonnal Moszkvába küldték, a KGB speciális felszerelések intézetébe, ahol egy akkor csúcstechnikának számító eszközt találtak a fénymásoló belsejében. A rendszer egy speciális optikai érzékelő - valószínűleg valami korai CCD - segítségével rögzítette a képet, majd rádiócsatornán keresztül digitális formában továbbította a szomszédos épületbe, ahol volt egy speciális vevő nyomtatóval, amivel reprodukálni tudták az eredeti dokumentumot.

Források: electricalstrategies.com, en.newizv.ru, back-in-ussr.com