Vagy inkább szuper titkos

Persze egy ideig inkább szuper titkos volt, de ez nem csökkenti az érdemeit.

Az ötvenes évek végén,amikor a szovjet űrprogram kilőtt, Szimferopol közelében a Krím félszigeten titkos űrkommunikációs bázist helyeztek üzembe, amely később NIP-10, vagy Szimferopol-28 néven vált ismertté.

A Szovjetunióban több tucat ilyen állomást létesítettek, melyeknek az űrmissziók követése és az űreszközökkel való kommunikáció volt a fő feladatuk. Legtöbbjük a térképen sem létezett és élő ember még véletlenül sem fedezhette fel őket. Az összes központ közül az egyik legfontosabb a Szimferopol-28-as volt, amely Skolnoje falu határában fekszik.

1957 októberében került sor az első űrkommunikációra a Szputnyik műholddal, itt tesztelték a szovjet holdjáró vezérlését, és itt képezték ki a személyzetet a holdjárók irányítására.

1959 októberében ide érkeztek a képek a Hold felszínéről, amit a Luna-3 űrszonda továbbított, és 1968-1969-ben innen figyelték az amerikai Apolló Holdmissziók kommunikációit.

Az évek során számos különböző eszközt üzemeltettek a NIP-10 területén, de a bázis valódi szíve az első szovjet nagy pontosságú 32 méter átmérőjű TNA-400 rádióteleszkóp volt. 1962-ben helyezték üzembe az első ilyen tükröt, persze többször módosították és folyamatosan fejlesztették őket. Hosszú évtizedeken keresztül több állomáson is működtek.

Ez a hatalmas tányér kapta meg az első képeket a Luna-9 űrszondától, valamint a Vénuszról a Venyera-13 segítségével. Később pedig jó alapot képezett a P-400 következő, fejlettebb generációinak kifejlesztéséhez, amelyek közül egyet nem is olyan messze, Jevpatoria mellé telepítettek.

A félszigetre telepített TNA-400 rádióteleszkóp egészen a Szovjetunió összeomlásáig működött, ezután az itt állomásozó katonai egységet felszámolták, és az összes csúcstechnológia a Krímmel együtt Ukrajnához került.

Ukrajnának nem volt űripara, ezért hirtelen nem tudott mit kezdeni az ölébe hullott ajándékkal. Próbált ügyfeleket keríteni közös kutató projektekhez, de nem jött össze a dolog. A bázis területét egy ideig őrizték, de az értékesebb dolgokat, dokumentációkat és a katonai felszereléseket elszállították még a kilencvenes évek elején. Az ingatlan egy részét magánszemélyeknek eladták, a területen lévő épületeket a helyi lakosok széthordták. A fémhulladék gyűjtők sem kímélték a helyet, vittek mindent, ami mozdítható volt.

Az antennához viszont nem nyúltak, csak a madarak kedvelték, de az idő vasfoga erősen kikezdte a hatalmas monstrumot. A festék lehámlott, a mechanizmusok megrozsdásodtak és kísérteties megjelenése lett a szerkezetnek. Valószínűleg teljesen leamortizálódott volna, de a dolgok 2014-ben megváltoztak.

Ezután a Krím Oroszország részévé vált és a bázis maradéka a Roszkozmosz irányítása alá került. Bejelentették, hogy 2025-re tervezik az űrkommunikációs központ helyreállítását. Tehát van remény arra, hogy ez a kolosszus még működni fog. Az elmúlt 7 évben már védelem alatt állt és a kíváncsi turisták már csak távolról szemlélhették.

Forrás: yandex.ru, pulse.mail.ru