Tobacco Road
A brit invázió egyik meghatározó együttese, a Nashville Teens 1962 nyarán alakult kitűnő énekesekkel. A később szólópályát kezdő Ray Philips mellett Arthur Sharp adta a hangot, aki egyébként menedzserként kezdte zenei pályafutását.
A zenekar története két fejezetre osztható: az alakulás után nagyjából egy évtizedet húzott le együtt, majd a nosztalgiahullámot meglovagolva 1990-ben tért vissza, s az új évezredbe is átmentették magukat szüntelenül változó felállásban. Stílusuk, repertoárjuk kezdettől eklektikus volt, a rock & roll mellett belefért világukba a rhythm & blues, de a lazább pop is. Hangzásuk összességében lágyabb volt, mint a brit invázió más legendás csapataié, mint például az Animals-é, a Them-é vagy a Yardbirds-é.
Más brit bandákhoz hasonlóan a The Nashville Teens is Hamburgban töltötte tanulóéveit. Nem is akárhogyan, hiszen a német kikötővárosban 1964-ben fellépő Jerry Lee Lewis-t kísérhették a Star Clubban. Sokak szerint minden idők egyik legjobb élő produkcióját mutatták be, ami lemezen is megjelent. Ray Philipsék felléptek az Európában koncertező Chuck Berry-vel, Bo Didley-vel is. A Nashville Teens pályafutásán nagyot lendített Mickie Most, a hatvanas évek legendás menedzsere, dalszerzője, aki 1964-ben szárnyai alá vette a bandát. John D. Loudermilk több világsláger szerzője szintén 1964-ben megírta számikra a Tobacco Road-ot. A dal nemcsak a Nashville Teens legnagyobb sikere, hanem a „nagy évtized” meghatározó dala is volt (Angliában a 6., Amerikában a 14. helyig jutott). Többen is feldolgozták, az egyik legeredetibb legendás verzió Eric Burdon-é, aki a Warral és szólóban is többször előadta és felvette. Az 1964-ben megjelent első lemeznek ugyan kétségtelenül ez volt a legnagyobb sikere, de tetszést aratott a Google Eye (Angliában 10. helyezett) és a szintén listás Find My Way Back Home, az All Along The Watchtower és a The Lament of The Cherokee Indian Reservation is. A Nashville Teens 1965-ben bekerült a Magyarországon is vetített Pop Gear (Slágerrevű) című zenés filmbe.
Ray Philips énekelte Loudermilk másik híres dalát, a This Little Bird-öt, Marianne Faithfull korai sikerét. Közben állandóan változott a zenekar összetétele. Állítólag Ray Philipst hívták, hogy csatlakozzék a Cream-hez, ám ő nemet mondott. Nem kapott túl sok reklámot a csapat, nem sok lemezük jelent meg, ezért a népszerűsége a hetvenes évek elejére megcsappant. Közben kísérhették többek között Carl Perkinst, Gene Vincentet és másokat.
Arthur Sharp 1972-ben távozott, következő évben véget ért a Nashville Teens első fejezete. Egy röpke felvillanás volt 1980-ban, majd Ray Philips 1990-ben csatlakozott a Pretty Things, a Yardbirds és a Procol Harum tagjaiból alakult Brtish Invasion All Startshoz, lemezt is készítettek együtt. Máig létezik ugyanakkor a Nashville Teens is, egyedül Ray Philips az eredeti tag; az együttesben Ken Osborn gitározik, Colin Pattenden basszusgitározik, Simon Pretley billentyűs hangszereken játszik, Adrian Metcalfe dobol.
A Nashville Teens és Ray Philips magyar kapcsolatai igen gazdagok: az együttes 1967-ben koncertezett Magyarországon, Szegeden május 22-én léptek fel, s ugyanabban az évben Ray Philips fellépett a Táncdalfesztivál gálaműsorában, ahol a Metró együttes kísérte. 1968-ban dupla koncert volt a Kisstadionban, s hasonlóan május 28.-án két koncertet adtak Szegeden is. Ray Philips elénekelte Zalatnay Saroltával a This Little Birdöt, melyet magyar kislemezen ki is adtak a Metró kiséretével. Ray Philips - az egyik legjobb rhythm and blues hang - 2003-ban a Nashville Teensszel, 2011-ben az Animalsszel énekelt a paksi Gastroblues Fesztiválon, nagy sikerrel :)