74 éve született a Queen frontembere

"The show must go on" - A shownak folytatódnia kell !!"

74 éve, 1946 szeptember 5-én született Freddie Mercury angol rockénekes, a Queen együttes frontembere

Freddie Mercury eredetileg Farrokh Bulsara néven született a zanzibári Stone Townban, párszi indiai szülők gyermekeként. Tanulmányait a Bombay melletti St. Peter's boarding school-ban kezdte, és itt lépett először nyilvánosság elé a The Hectics nevű együttesben, s itt kapta a Freddie becenevet, majd családjával az 1964-es zanzibári forradalom elől Angliába menekült.

Miközben már a Wreckage nevű együttesben énekelt, 1970-ben megismerkedett az akkor a Smile-ban zenélő Roger Taylorral és Brian Mayjel. Mikor ők énekes nélkül maradtak, Freddie beszállt a zenekarba, megalapítva a Queent. A végleges felállás 1971-ben született meg, amikor egy meghallgatás során bevették a csapatba John Deacon basszusgitárost, amivel kezdetét vette minden idők egyik legsikeresebb rockzenekarának története.

Londonban, 1973-ban vásárolt villájának felújítása 1985-re készült el: a Japánban készült fabútorok, a Sotheby's aukcióin hozzáértéssel megszerzett képek és kárpitok, a koi pontyokkal ékesített japánkert, a drága porcelánok, számos macska és egyéb viktoriánus kellék között egy nyugodtabb életet kezdhetett. 1987-ben duettet énekelt Montserrat Caballéval: Barcelona című daluk a közelgő spanyol nyári olimpia hivatalos dala lett. Hasonló című, a rockzene és az opera sajátosságait ötvöző lemezükön Freddie Mercury méltó partnere volt a világ egyik legünnepeltebb dívájának. Freddie rajongott az operáért, és ez pályafutásában is tükröződik – kezdve a Queen 1975-ös, A Night at the Opera című albumával, benne az operai hangulatú Bohemian Rhapsodyval, ötvözve a rockzene és az opera sajátosságait.

Miután Angliába költözött, a The Beatles, John Lennon és Jimi Hendrix nagy rajongója lett. Kedvelte még Elvis Presley zenéjét, az ő tiszteletére írta a Crazy Little Thing Called Love-ot, amely annyira hasonlított Presley korai stílusára, hogy sokan azt hitték, valójában ő írta. Koncerteken előszeretettel énekelte a dalait, például a Jailhouse Rockot és a Tutti Frutti-t. Az együttes mind a négy tagja írt nagy sikerű dalokat, de az eredeti Greatest Hits válogatásalbum tizenhét dalából tízet Mercury írt: Seven Seas of Rhye, Killer Queen, Bohemian Rhapsody, Somebody to Love, Good Old-Fashioned Lover Boy, We Are the Champions, Bicycle Race, Don’t Stop Me Now, Crazy Little Thing Called Love és Play the Game.

Igen eltérő stílusokban alkotott: hajlott a bonyolult, nem ismétlődő szerkezetű kompozíciókra (The March of the Black Queen, Bohemian Rhapsody),, bár a másik véglet sem volt tőle idegen: a Crazy Little Thing Called Love például csak néhány akkordból áll. Úgy vált termékeny dalszerzővé, hogy saját bevallása szerint alig tudott kottát olvasni. Legtöbb dalát zongorán írta, így több művének gitárszólama is nagyon nehezen játszható. Ritkán gitáron is írt dalt; ezen a hangszeren May szerint agresszívan és türelmetlenül játszott. Két ilyen gyorsabb szerzeménye, az Ogre Battle és a Stone Cold Crazy (bár a lemezen mind a négy tagot szerzőnek jelölik, valójában Mercury tette hozzá a legtöbbet) szokatlanul tempósak voltak a maga korában.

1973-ban, a legelső Queen album megjelenése előtt Mercury Larry Lurex néven adta ki az I Can Hear the Music című Beach Boys feldolgozást. A kislemez bukás volt, bár napjainkban a gyűjtők nagy értéknek tartanak egy-egy eredeti példányt.

Szólókarrierjére nem jellemzők az ilyen nagyívű művek, első eredeti stúdióalbuma, a Mr. Bad Guy a funk és az R&B jegyében született (akárcsak az 1980-as The Game című Queen album). A Queenhez képest szokatlanul könnyed stílusa már-már feltűnően popos, az énekest például a legtöbb helyen gitár helyett egyszerű szintetizátor kíséri. Az opera iránti rajongását már a Bohemian Rhapsody is jelezte, majd az 1988-as második eredeti stúdióalbumát, a Barcelonát teljesen ennek a stílusnak szentelte. A mű fogadtatása vegyes volt, egyesek szerint ez „az első és eddig egyetlen lemez, amely valóságos értelmet ad annak, hogy operaénekes és rocksztár közösen ad elő valamit”, bírálói szerint stílusidegen mind az operától, mind a könnyűzenétől.

A legelismertebb pop-rock és rock énekesek közé sorolják. Hangja nagyon jellegzetes volt, hangterjedelme több mint 3 oktáv. Természetes hangja bariton volt, de az együttes korai időszakában a legtöbb dalt tenor hangfekvésben adta elő. Élő előadásokon – részben a rendszeres tréning hiánya miatt – előfordult, hogy a legmagasabb hangokat nem tudta kiénekelni. Sok Queen-dalban zongorázott. Bár sosem tartotta magát virtuóz zongoristának, játéka eredeti és harmonikus volt, ami aligha független gyermekkorának klasszikus zongoraleckéitől. Ilyen zongoraharmóniákat hallhatunk a We Are the Champions, a My Melancholy Blues és a Don’t Stop Me Now dalaiban. Gitáron nagyon ritkán játszott, annak ellenére, hogy dalszerzéshez használta. Az egyik ilyen ritka példa a Crazy Little Thing Called Love mindössze három akkordból álló akusztikus gitár kísérete. Ezt a koncerteken is előadta, és ilyenkor mindig viccelődött azon, hogy a gitáron összesen három akkordot tud játszani.

1991. november 23-án közleményben tudatta a világgal, hogy AIDS-ben szenved. A háza előtt fotósok és operatőrök százai gyűltek össze – a tömeget a rendőrség tartotta féken.

Másnap, 1991. november 24-én, vasárnap este aludt el örökre. Két nappal később, zárt körű – szülei kérése szerint zoroasztriánus – temetésen vettek búcsút tőle. Fekete koporsóját egyetlen szál vörös rózsa díszítette, útját Aretha Franklin dala kísérte. Testét elhamvasztották, hamvait máig ismeretlen helyre szállították. A Genfi-tó partján álló szobra és londoni háza napjainkban is a rajongók zarándokhelye.