32 éve, 1988-ban hunyt el

32 ÉVE, 1988. DECEMBER 6.-ÁN HALT MEG ROY ORBISON AMERIKAI ZENÉSZ, ÉNEKES.

"A LEGSZEBB FEHÉR HANG A ROCKZENÉBEN"

Roy Orbison, a tragikus sorsú énekes jövőre lett volna 85 éves. Roy Orbison, a rockzene talán legcsodálatosabb hangjának birtokosa április 23-án lett volna 85 éves. A mindig fekete bőrruhában, sötét szemüvegben fellépő énekes nem futotta be azt a karriert, ami kijárt volna neki.

Az ötvenes években még az élbolyhoz tartozott, de aztán Amerika Elvis Presleyt választotta, ő pedig maradt a második vonalban. Élete csupa tragédiák sorozata volt, mindenkit elveszített, akit szeretett, s éppen ismét feljövőben volt, amikor 52 évesen elvitte egy szívroham.

Első zenekarát a Teen Kings együttest középiskolában alapította, ekkor még countryt énekelt. 1956-ban igazolt a legendás Sun stúdióhoz, ahonnan Elvis Presley, Johnny Cash, Carl Perkins és Jerry Lee Lewis karrierje is elindult, s rögvest országos sikert aratott "Ooby Dooby" című dala. Ezt még jó néhány rock and roll nóta követte, de gyorsan be kellett látnia, hogy ebben a műfajban Elvis a Király.

Az "Only The Lonely" című új szerzeményét is Elvisnek akarta adni, de amikor dalával megérkezett Memphisbe a Király aludt, és ő nem akarta zavarni, s még ugyanazzal a tankolással megérkezett Nashvillbe az Everly Brothers otthonába, de ők éppen elkészültek az új lemezükkel, így Orbison nem tehetett mást, mint saját maga énekelte el a dalt - mindenki szerencséjére, mert slágerével 1960 októberében 4 héten át lett listavezető. Egy ideig továbbra is slágerszerzőként dolgozott, így a feleségéhez írott "Claudette" című dalt az Everly Brothers is felvette a repertoárjába.

Igazi hangjára a hatvanas évek elején talált rá: a viszonzatlan szerelem kínjait megéneklő, sírós balladái meghozták számára a sikert. A már említett Only The Lonely kislemezen egymillió, az Oh, Pretty Woman már több hétmillió példányban kelt el. Ebben az időszakban 27 dala szerepelt az amerikai listán, köztük a Crying, az It's Over, az In Dreams, a Dream Baby, a Candy Man.

Orbison fekete szemüveges imázsát is a véletlennek köszönhette, mert egyszer utazása közben a rapülőgépen hagyta a rendes szemüvegét, s ekkor jobb híján váltott át egy sötétre és ez rajta is "ragadt". Orbison nem volt sem igazán karizmatikus, sem fotogén, de ezeket a hiányosságait feledtette magával ragadó előadói stílusa és fantasztikus, operaénekeseket megszégyenítő hangterjedelme, hajlításai, ezért is emlegették "a rock Carusójaként". Drámai színpadi hatását még fokozta a szinte mozdulatlan éneklése és fekete öltözéke, s a fekete szemüvege szinte hozzá nőtt.

Orbison lemezeit a romantikus témák és az ének-crescendók jellemezték, amelyekben kitűnően érvényesült a jól felismerhető magas tenorja, bár legjobb számai között akadt rock & roll is. Sajnálatos módon a "The Big O", ahogy rajongói emlegették, nem csak dalaiban számított az örök vesztesnek. A Beatles megérkezése zeneileg őt is a partvonalra sodorta és szinte ezzel egy időben előbb feleségét - akihez a Pretty Womant írta - vesztette el motorbalesetben, néhány évvel később két fia lett egy tűz áldozata. A tragédiák után talpra állt ugyan, de már nem az volt, aki korábban, visszatérési kísérletei sorozatosan kudarcba fulladtak.

A nyolcvanas években a körülmények szerencsés összejátszása révén ívelt fel megint csillaga. David Lynch "Blue Velvet" (Kék bársony) című filmjében felcsendült az "In Dreams" című dala, majd a Julia Roberts-féle Pretty Woman (Micsoda nő) filmje nyomán újra előkerült a korábbi nagy sikerszám is. Ezek nyomán nyomán elkészítette régi slágereinek újrahangolt, a fiatalabb közönség figyelmét is felkeltő válogatását. Nem sokkal később Bob Dylan, Tom Petty, Jeff Lynne és George Harrison oldalán ő is bekerült a Travelling Wilburys nevű rock-misztifikációba Lefty Wilbury álnéven, ennek sikere kövezte ki az utat igazi visszatéréshez. Évek óta nem volt akkora érdeklődés Orbison iránt, mint az 1987-es koncerten felvett "Black And White Night" LP megjelenésekor, amikor világsztárokkal fellépve adta elő legnagyobb sikereit, majd a LP, "Oh, Pretty Woman" című daláért megkapta a legjobb férfiénekesnek járó Grammy díjat.

Az 1988-as Mystery Girl, évtizedek óta a legjobb Orbison-album halála előtt néhány nappal jelent meg: a hatvanas évek hangzását idéző, mégis friss hangzású "California Blue" és "You Got It" még javában kapaszkodott felfelé a listákon, amikor az 52 éves énekest 1988. december 6-án elvitte egy szívroham.

Orbison még életében bekerült a Rock halhatatlanjai közé, s megkapta az életműért járó Grammy-díjat is, igaz a legrangosabb zenei kitüntetést már halála után szavazták meg neki.

Ha a csípőjét rángatta volna talán Elvis Presleyvel emlegették volna együtt. Az akkori tizenévesek gondjainak tolmácsolójaként azonban vitathatatlanul a popzene legpompásabb hangjaként marad meg emlékezetünkben és nőtt kortársai fölé.