"A Nap, a harangok és az ezernyi hangeffektus gyermeke"

1953-ban született MIKE OLDFIELD angol multi-instrumentalista, zeneszerző.

"A Nap, a harangok és az ezernyi hangeffektus gyermeke"

1953-ban a fegyházáról híres Readingben született Mike Oldfield az egyik legismertebb és legnagyobb zeneszerzője a rockzenének. Nagyon korán kezdte pályafutását, mindössze 14 éves volt, amikor testvérével, Sally Oldfield-el megalakítja a Sallyangie folk duót, s. egy év elteltével már meg is jelenik az első "családi" album: Children Of The Sun címmel. Rendkívüli tehetségére jellemző, hogy tizenhat évesen már olyan zenészek veszik maguk mellé, mint a Soft Machine-ből ismert Kevin Ayers, akivel a Whole World zenekar basszusgitárosa részt vesz a Shooting At The Moon című lemez létrehozásában, majd miután az együttes felbomlik. Mike elgondolása szerint a rock zenének ki kell törnie a 3-4 perces időtartam börtönéből hiszen képes arra, hogy akár 50 perces kompozíciókat is elbírjon.

Ekkor alakul meg a Virgin Records, amelynek fiatal vezetője Richard Branson türelemmel és nagy optimizmussal, továbbá a magas költségek fedezésével biztatja Oldfieldet első nagy kompozíciójának megvalósítására. 1973 májusában elkészül a "Tubular Bells" című album, melynek sikere mérföldkövet jelentett a rockmuzsika történetében. Elvont, elgondolkodtató és mégis erőteljes zenedarab született, melyből 6 millió példány adtak el a megjelenése utáni néhány esztendő során és adnak el ma is hiszen később, 1979-ben újból megjelentették. Felfigyeltek a darabra az Exorcist (Ördögűző) című, később elképzelhetetlenül nagy sikert arató film alkotói is, és a Tubular Bells muzsikája lett a mozidarab aláfestő zenéje.

A lemez egyetlen, 49 perces számot tartalmaz, melyben a rock, folk és minimalista stílusok ötvöződnek egymással, sejtelmes atmoszférikus hatást keltve. A korongon Oldfield 30 hangszeren játszik, egyetlen konceptuális egységbe olvasztva az ezekből kicsikart hangokat. A kritika egyöntetű lelkesedéssel fogadta a lemezt, miközben hónapokon keresztül vezette a toplistákat és 74-ben Grammy díjjal jutalmazták. Következő lemeze a "Hergest Ridge" már kevésbé dinamikus, sokkal inkább a klasszikus zenei elemek dominálnak rajta, ám így is rendkívül sikeres lett. Az 1975-ben megjelent "Ommadawn", egy újabb zenei irányba tett kísérlet, a folk világának az újrafelfedezése volt. A fantasztikus sikerek ellenére - vagy éppen miattuk - Mike három éven keresztül hallgat és várja, hogy punk mindent elsöprő dörejei csendesüljenek. 78-ban áll ismét a nyilvánosság elé az "Incantations" című nagylemezzel, mely ősi amerikai zenei témákat dolgoz fel enyhe kelta hatással. Most először hosszú turnéra is indul, de a koncertsorozat nem nyereséges, így a tervezettnél hamarabb ér véget.

A 80-as évek nem várt fordulatot hoznak Oldfield zenei világában. A hosszú zenei opuszokat a rövid pop beütésű számok váltják fel melyek közül jónéhány vilásláger lett, így: a "Five Miles Out", a "Moonlight Shadow", a "Shadow On The Wall", a "To France", a Poison Arrow", az "Islands", az "Innocent", a Gimmi Back"..... Ebben az időszakban a kritika nem volt túlságosan elragadtatva Mike szerzeményeitől, de a slágerlistás helyezések tovább növelték népszerűségét. 1992-ben aztán eljött az idő egy újabb Tubular Bells kiadásnak és az immár védjeggyé vált kompozíció folytatása, s a "Tubular Bells II" ismét a csúcsra emelte szerzőjét. Az eredeti téma tér vissza benne, új variációkkal és ötletekkel kiegészítve. 1994-ben ismét egy instrumentális albummal, a "Songs Of Distant Earth"-el jelentkezik, amely a közelmúltban elhunyt Arthur C. Clark regényét dolgozza fel, (s mely e sorok írójának a kedvenc lemeze).

A következő korong a "Voyager", amely ismételten a kelta népzene kiapadhatatlan tárházából merít és szinte mindig sikerre számíthat. 98-ban megjelenik a "Tubular Bells III", amely kapcsolódik ugyan az előbbiekhez de csak ritkán fedezhetők fel benne az eredetí motívumok. Az új évezred tiszteletére jelenik meg a "The Millenium Bell", s ezt követi az évezred első lemeze a "Tres Lunas", amely egy számítógépes játékhoz írt kísérőzene, s mint ilyen erősen szintetikus a hangzása.

Utolsó lemeze a 2005-ben kiadott "Light+Shade" után 2008-ban jelent meg "Music Of The Spheres" címmel, és ennek már new-age jellege van, ahol a klasszikus zenei beütések dominálnak. Mike Oldfieldnak 2007-ben jelent meg önéletrajzi kötete Changeling címen. E poszt elsősorban az 1980 után megjelent, rövid lélegzetű és a slágerlistákon is nagy sikert arató műveket kívánja bemutatni a különböző sikeres előadók tolmácsolásában, koncepciózus hosszú darabok meglehetősen nagy terjedelme miatt.