A legsikeresebb "véletlen" együttes, amely valaha is létezett

1967-BEN ALAKULT AZ ANGOL PROCOL HARUM EGYÜTTES.

"A sápadtság halovány árnyalatából egy nagyszerű csapat lépett elő"

A legsikeresebb "véletlen" együttes, amely valaha is létezett. A zenészek, akik egyetlen szám felvételére jöttek össze olyan sikert arattak, hogy "kénytelenek" voltak együttest alapítani. A Procol Harum 1967-ben alakult. Gary Brooker énekes-billentyűs már 1962-ben megalakította a saját rhythm & blues csapatát Paramount néven, de az együttese feloszlott. Brooker 1967-ben találkozott egy kissé elvarázsolt fiatal költővel, Keith Reiddel, aki zeneszerzőt keresett szűrreális verseihez. Brooker rátalált Bach III. D-dúr szvitjének egyik tételére és úgy érezte , hogy ez pontosan megfelel Reid ködös szavaihoz. Így született meg a "Whiter Shade of Pale", előbb, mint maga az együttes. Reid és Brooker már kész dalokkal a tarsolyukban hirdetést tettek közzé a Melody Makerben, s így jött össze az együttes Pinewoods néven, amit hamarosan a latinos hangzású Procol Harumra változtattak. Már az első év is eseménydús volt a számukra. A megalakulást követő hónapokban távozott két alapító tag, és a helyükre két kiváló muzsikus, B.J.Wilson és Robin Trower érkezett. Trower személyében egy olyan szólógitáros került a bandába, aki Jimi Hendrix nyomdokain lépdelve, annak magaslatait ostromolta.

1967-ben tehát elkészült a "Whiter Shade Of Pale" című dal, amely egyszerre ismertté tette az együttest. A "Sápadtság fehérebb árnyalata" nemcsak nagyszerű szerzemény, de hűen tükrözte a Procol Harum zenéjének lényegi elemeit, és sajátosságát. Hangzásviláguk érdekes elegye a blues és a szimfonikus rocknak, amihez helyenként a klasszikus rock & roll társul. A Harum muzsikája főleg Matthew Fisher orgonajátékára épült, a többi hangszer inkább csak ahhoz kellett, hogy biztosítsák a rockzenei hangzást. Dalaik többségét a Gary Brooker-Keith Reed szerzőpáros alkotta. Első albumuk mely a zenekar nevét viselte 1967 októberében jelent meg és Amerikában nagy sikert aratott. 1968 decemberében felléptek a Miami Pop Festival-on, Fleetwood Mac, Chuck Berry és a Canned Heat társaságában és 100.000 ember ünnepelte őket. A Procol Harum - bár kiváló gitárosa volt - nem a kor igényeinek megfelelő gitárcentrikus rockot játszott. A zenekar három lemezt készített változatlan felállásban, majd a Salty Dog című album után, mely egyébként a kritikusok szerint a banda legjobb alkotása volt, az orgonista-producer Fisher kilépett a csapatból, és vele tartott a basszusgitáros Knights is. Érdekes módon a két távozó helyére csak egy zenész, Chris Copping érkezett. Ő játszott mind a billentyűs hangszereken, mind a basszusgitáron. Ekkor csak négy fővel zenélt a Procol Harum. 1971-ben távozott Robin Trower is, aki először a Jude nevű együttest, majd a Robin Trower Bandet hozta létre. Trower és két kísérője olyan kiváló bluesos, hard rockos zenét játszottak, mint amilyet csak a nagyok, - a Cream, és Jimi Hendrix csináltak.

Még a 70-es évek végén, és a 80-asok legelején is olyan értékes rockmuzsikát produkáltak, amellyel méltán a legjobbak közé emelkedtek. Sikereik közül feltétlen megemlítendő: a Homburg, melyet egy Mendelssohn téma ihletett, és a Conquistador.

1971-ben a kanadai Edmontonban adtak egy rendkívül érdekes koncertet, ahol dalaikat az Edmonton Symphonic Orchestra és a The Camera Singers közreműködésével adták elő. 1972-ben csatlakozott a Procol Harumhoz a basszusgitáros Alan Cartwright, így ismét öten dolgoztak tovább. Ekkor került sor a Grand Hotel című album elkészítésére, amelynek zenéje az édes és kitűnő melodikusságon túl mintegy megelőlegezte azt a muzsikát, melyet Bryan Ferry és a Roxy Music készítettek később.

Az album "Faires" című felvételen közreműködött a nagyszerű énekesnő Christianne Legrand, aki a Swingle Singers a capella kórus egyik tagja volt.

1974-től változatlan felállásban zenéltek és jelentettek meg albumokat, majd 1977-ben feloszlottak, miután búcsúkoncertet adtak a New York-i Music Academy nagytermében. Az egyetlen állandó Procol Harum zenész, Gary Brooker szólólemezeket készített. Az együttes érdekessége zenéje mellett, hogy egyenjogú tagként szerepel Keith Reid, aki nem volt muzsikus - ő írta a szövegeket. 1991-ben újraalakult a Procol Harum és kiadták a The Prodigal Stranger című albumot. Ezt követően hosszú turnéra indultak az Egyesült Államokba. Következő albumuk 2004-ben jelent meg, azóta nem sokat hallani az együttesről, míg 2017-ben újra megjelent a Procol Harum egy új, stílszerűen Novum című albummal.

A Procol Harum együttessel új színfolt jelent meg a pop/rock zene színpadán, melyben találkozott a soul, a rock és a barokk muzsika, s belőle született egy világsláger, amely 6 héten át uralta a brit listát és szinte nem volt olyan ország, ahol ne került volna ez a dal az első helyre. A 60-as évek egyik egyik legmaradandóbb alkotása 1977-ben a brit lemezipar által adományozott Britannia-díj gáláján, melyet II. Erzsébet uralkodásának ezüstjubileumán rendeztek meg, az elmúlt 25 év legjobb brit kislemezének megosztott díját kapta a Procol Harum "Whiter Shade of Pale" című felvétele a Queen Bohemian Rhapsody-jával együtt.

<