1965-ben alakult bradfordi rockzenekar

"Sokan tették fel akkoriban a kérdést; hogy tulajdonképpen ki is az az Alice?"

1965-ben alakultak, de eleinte "The Yen", "The Sphynx" majd "Essence" néven futottak. 1975-ben jött létre a klasszikus felállás, amely dallamos, pop-rock stílusú zenét játszott. Eleinte a "Smokey" nevet viselték, majd az amerikai soul énekes, Smokey Robinson felszólította őket, hogy a megkülönböztetés végett változtassák még a szó végződését, s így lett a csapat neve a ma ismert Smokie. A két legendás alapító, Chris Norman (szólóénekes és ritmusgitáros) és Alan Silson (szólógitáros és vokál) tizenéves koruk elején ismerték meg egymást és olyan együttesek hatására, mint a Beatles vagy a Rolling Stones, majd a folkénekes Bob Dylan, szinte minden szabadidejüket azzal töltötték, hogy új dalokat tanuljanak a gitárjukon. Sikerült meggyőzniük harmadik iskolatársukat, Terry Uttley-t (basszus, vokál), hogy csatlakozzon hozzájuk, és egy Ron Kelly nevű dobos barátjukkal együtt meg is alakították első zenekarukat. A már említett több néven is futott zenekarból Ron Kelly 1973-ban elhagyta a társaságot és egy régi barátot, Pete Spencert kérték fel, hogy vegye át a dobos szerepet és a Smokie immár teljessé vált.

A nyolc évi sikertelen próbálkozás után, tehát 1975-ben jött létre az az együttes amely a dallamos, disco stílusú rock egyik első számú zenekarává nőtte ki magát. A kellemes, fülbemászó dallamú stílust Mickey Most producer és a Chinn-Chapman szerzőpáros alakította ki, akik az addig vegetáló zenekarból világsztár együttest faragott. 75-ös debütáló albumuk a Midnight Café egyből nagy siker lett és további albumaik is sorra sikert arattak. Az igazi világhírnevet azonban a kislemezek, illetve az azokon található világslágerek hozták meg a csapatnak. 75-ben az "If You Think You Know How To Love Me" és a "Don't Play Your Rock And Roll To Me" című számok taroltak a sikerlistákon. 1976-ban megjelenik a második album Pass It Around címen, rajta az örökzöld slágerrel: "Living Next Door To Alice". A fantasztikus sikersorozat egészen 1979-ig tartott amikor a fiúknak lejárt szerzőpárossal kötött szerződésük. Sokan azt hitték ekkor, hogy a zenekart véglegesen le lehet írni, hiszen első önálló nagylemezük, a The Other Side Of The Road messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mindezt tetőzte , hogy 1980-ban hivatalosan bejelentették az együttes feloszlását. Ennek dacára a Smokie létezik és ha nem is rendszeresen, de jelentkezik új albumokkal, melyeken szinte mindig található néhány slágergyanús szerzemény. Az 1982 után megjelent lemezeken a csapat felállása meglehetősen vegyes, szinte soha nem jött össze az eredeti banda, de jelen van az a dallamos zene, mely összetéveszthetetlenül Smokie jellemzője.

Az 1982-es Strangers In Paradise album megjelenése után lassan elindult a korábban már várható szétválás: Chris Norman és a Smokie ekkor már két párhuzamos nagylemezen kezdett dolgozni, az egyiket Midnight Delight néven adták ki, a másik pedig Norman szólóalbumaként, Rock Away Your Teardrops címen jelent meg, de egyik kiadvány sem fogyott jól. Chris Normant később Alan Barton váltotta, azonban 1995-ben Alan Barton autóbaleset áldozata lett, helyét Mike Craft vette át. Azóta is folyamatosan turnéznak és időnként új korongokat jelentetnek meg, s egyedül Terry Uttley basszusgitáros maradt hű a Smokiehoz, s a mai napig is velük dolgozik. 2010-es nagylemezük a Take A Minute Dániában készült és megjelenés után a skandináv államokban azonnal a listák élére ugrott. A korongon található a Sally's Song című szám mely korai slágerük a Living Next Door To Alice folytatása.

Sokan találgatták akkoriban, hogy ki lehet az a bizonyos Alice, s tulajdonképpen kiről is szól ez a dal? A kérdésre természetesen a megmaradt Smokie tag Terry Uttley adta mega választ. "Valójában Alice egy fiktív nő. De tényleg volt egy Alice nevű hölgy évekkel ezelőtt, aki Chris Norman szomszédjában élt. Sosem találkoztak azelőtt, és a nő bekopogott Chrishez, miután hallotta a slágert, és megköszönte neki, a róla írt dalt. De sosem történt közöttük semmi."