A rock leghíresebb "állatai"

A brit Animals története 1960-ban kezdődött, amikor az orgonista Alan Price saját nevén működő combót alapított Chas Chandler-rel, John Steel-lel és Hilton Valentine-nal. A négy newcastle-i rhythm and blues zenészhez 1962-ben csatlakozott Eric Burdon, s ekkor vették fel az Animals nevet, mely név az együttes vad viselkedését tükrözte, bár egyes források szerint maguk a rajongók ajándékozták meg ezzel a névvel kedvenceiket. Burdon személyében az angol ötös magának mondhatta a hatvanas évek - és talán az egész rocktörténet legjobb blueshangú fehér énekesét. Az ő hangja vitte tökélyre a négerek által létrehozott stílusokat: a soult és a bluest. Eric Burdon rekedt, érzéki blueshangja nemcsak különlegesség volt, de stílusteremtő is volt a maga nemében.

A beatkorszak virágzása idején voltak ők is a csúcson. Dalaikban a szerelemről, a szórakozásról, az ifjúság dolgairól, gondjairól énekeltek. A Beatles és a Rolling Stones mellett ők voltak stílusuk legnépszerűbb előadói. Szívhez szóló dalaikkal rengeteg lányt hódítottak meg, a tizen-huszonéves fiúk pedig a követendő példaképeiket találták meg az "Állatok" között. Az 1964-es év többszörösen is fontos volt a quintett számára: székhelyüket áttették a fővárosba, Londonba. Ebben az évben készült el legismertebb számuk, a "The House Of The Rising Sun" - "A felkelő nap háza"- és ekkor jelent meg a Columbiánál első nagylemezük. A siker és egyben az üzlet is megindult, amely nagyban köszönhető a csapat menedzserének Mickie Most-nak is, aki később Suzi Quatro munkásságát is nagy sikerrel segítette. Bár az együttes felfedezője nem Most, hanem egy még ismertebb rocktörténeti figura, Peter Grant volt.

Az elkövetkezendő években az Animals a sikerlisták legjobb helyezései mellett a TV-ben is szerepelt, például a Pop Gear '65-ben, amelyet hazánkban egy év késéssel mutattak be. A következő sláger - a Felkelő nap háza mellett egy másik remekmű - is szalagra került, - a "Don't Let Me Be Misunderstood". A két elhangzott szám azon sikerek közé tartozik még napjainkban is, amelyeket különféle stílusok előadói is nagy előszeretettel dogoztak fel. 1965 nemcsak pozitív eseményekkel volt tele, mert ebben az évben távozott az alapító tag Alan Price, s ezzel megindult az egyre gyakoribbá váló cserék sora, amely során olyan kiválóság is Animals-tag lett, mint Barry Jenkins a későbbi Heavy Jelly-tag. Hasonló stílusú zenészekkel kiegészülve hasonló sikerrel készültek dalaik, mit a "Maudie", a "CC Rider", a "San Franciscan Nights", a "Good Times", vagy az "Inside Looking Out", de itt már érezhető volt, hogy ez így nem mehet a végtelenségig.

A vég azonban csak 1969-ben jött el, addig 67-ben Eric Burdon and The Animals néven működtek, majd 68-ra Burdon-ön kívül mindenki távozott. Ekkor jött létre a New Animals, amely azonban csak igen rövid ideig létezett. Az Animals-utódok tehetségesebbjei szólókarriert kezdtek, vagy más formációkban próbálkoztak tovább. Az 1996-ban elhunyt Chas Chandlerból jó nevű producer lett; akinek olyan felfedezettjei voltak, mint Jimi Hendrix, vagy a Slade. A rockzenei körforgás még kétszer, egy-egy lemez erejéig összehozta az öt muzsikust, akik úgy váltak már létezésük idejében is legendává, mint az ANIMALS együttes.

Animals néven több formáció is szerepelt az utóbbi években: Az Animals II együttesben John Steel dobos, a 2021-ben elhunyt Hilton Valentine gitáros és a 2003-ban elhunyt Dave Rowberry billentyűs szerepelt. Eric Burdon új összetételű Animals együttesével 2006-ban Budapesten, 2007-ben Alsóörsön a Harley Davidson Motoros találkozón. lépett fel. Az Animals John Steel eredeti dobos, - a név jogos tulajdonosának vezetésével - Ray Philipsszel a Nashville Teens énekesével együtt 2011-ben a Nemzetközi Gastroblues Fesztivál vendége volt.